Polgári jog I.
Alapelvek, az ember, mint jogalany,
a személyiségi jogok, a dologi jog

online kiegészítés

Ellenőrző kérdések és válaszok

Online cikkek a tételekhez

Tételsor gyakorlati linkekkel

Ellenőrző kérdések és válaszok

1.  tétel
Ellenőrző kérdéssor

1.    Mi az értelmezési alapelv szerepe?

Az értelmezési alapelv tipikus nyitott norma (generálklauzula), biztosítja a bírói jogértelmezés lehetőségét, de egyben kettős határt is szab annak. Az értelmezési alapelv szerepe elsősorban az, hogy a törvény normáinak alkalmazása ne kerülhessen összeütközésbe az Alaptörvénnyel. Másfelől a Ptk. valamely rendelkezésének alkalmazása ne vezethessen a Ptk. egészének rendeltetésével, céljával ellentétes eredményre.
Meg kell említeni az Alaptörvény 28. cikkének új rendelkezését, amely a jogértelmezésre nézve adott, a bíróságok számára meghatározott iránymutatás. Ez a szabály előírja, hogy a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

2.    Jellemezze a polgári jogviszonyokban irányadó magatartási mércét

A Ptk. fenntartja az adott helyzetben általában elvárható magatartás (eljárás) megkövetelésére vonatkozó, a magyar polgári jogba az 1978. március 1-jén hatályba lépett 1977. évi IV. Ptk. novella által tételesen bevezetett alapelvi tételt. Ez az általános követelmény akkor érvényesül, ha a Ptk. eltérő mércét nem állít fel, amely a korábbiakkal ellentétben nemcsak szigorúbb, hanem enyhébb magatartási mérce is lehet. Szigorúbb az elvárhatósági mérce a szerződésszegéssel okozott károkért. Enyhébb magatartási zsinórmértéket párosít általában a Ptk. a jóhiszemű jogszerzéshez.
A Ptk. egyértelművé teszi, hogy aki nem úgy jár el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható, az felróhatóan jár el. Ezért a későbbiekben, a felelősségi tényállásokban már nem ismétlődik meg az „adott helyzetben elvárható” formula, hanem helyette a „felróható” kifejezést használja a jogalkotó. Az általában elvárható magatartás követelményét jelentik a törvényben az „elvárható” (Ptk. 6:142. §), a „megfelelő” (3:128. §), a „tudnia kellett” [Ptk. 4:46. § (1) bekezdés] kifejezések is.

3.    Mikor kerülhet sor jognyilatkozat bírói ítélettel történő pótlására?

A jogszabály által megkívánt jognyilatkozat megtagadását szankcionáló szabály, miszerint ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a nyilatkozatot ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el [Ptk. 1: 5. § (2) bekezdés], szorosan kapcsolódik a joggal való visszaélés tilalmát kimondó alapelvhez, azonban a Ptk. 1:5. § (2) bekezdésében foglaltakra a bíróság közvetlenül döntést alapíthat.
E szabálytól meg kell különböztetni a Ptk. 6:184. §-ában szabályozott esetet. Az eddigi bírói gyakorlatnak megfelelően továbbra sem pótolható szerződés létrehozására vagy módosítására vonatkozó nyilatkozat, a szerződésben vállalt jognyilatkozat megtagadása (például a bejegyzési engedély kiadásának vállalása az adásvételi szerződésben a vételár megfizetésének esetén) szerződésszegésnek minősül, ezért ilyen esetben a bíróság a szerződésszegés jogkövetkezményeként pótolhatja a fél jognyilatkozatát, de nem a Ptk. 1:5. § (2) bekezdése, hanem a Ptk. 6:184. §-a alapján [Jognyilatkozat bírói ítélettel történő pótlása], miszerint, ha a fél a szerződés alapján jognyilatkozat tételére köteles, és ezt a kötelezettségét nem teljesíti, a jognyilatkozatot a bíróság ítélettel pótolja.

2.  tétel
Ellenőrző kérdéssor

1.    Mi jellemezi az anyagi jogi jogképességet?

A jogképesség: feltétlen, mert közvetlenül a törvényből folyik és megszerzése semmiféle feltételhez nem köthető; általános, mert minden egyes embert – bármifajta személyi válogatás nélkül – emberi mivoltánál fogva megillet; egyenlő, mert a mértéke, terjedelme tekintetében ember és ember között semmiféle különbség nem tehető (a negatív diszkrimináció szempontjait mellőzi a Ptk., miután az Alaptörvény rögzíti a jogképesség egyenlőségét); jognyilatkozattal nem korlátozható, mert az emberrel vele születik és tőle el nem idegeníthető, sem szerződéssel, sem egyoldalú nyilatkozattal. A törvény ereje tehát az ember jogképességét nem csak másokkal szemben, de saját magával szemben is megvédi: a jogképességét korlátozó jognyilatkozat (szerződés vagy egyoldalú jognyilatkozat) semmis.

2.    Mikor kezdődik az ember jogképessége?

A Ptk. 2:2. § (1) bekezdése szerint a fogamzás és a születés közötti időben az ember jogképessége feltételes: az élve születéstől, mint a fogamzást követő későbbi bizonytalan eseménytől, feltételtől függ. A magzat nem polgári jogi jogalany, de feltételes jogalanyisága már van.
A fogamzás időpontjára a törvény megdönthető vélelmet állít fel, amellyel szemben bizonyítani lehet, hogy a fogamzás korábbi vagy későbbi időpontban történt; a fogamzás tényleges időpontját annak kell bizonyítania, aki arra a magzat vagy a saját érdekében hivatkozik.: A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított 300. napot kell tekinteni azzal, hogy a születés napja a határidőbe beleszámít.

3.    Mivel igazolható a halál tényének bekövetkezése?

A jogképesség a halállal véglegesen és visszavonhatatlanul megszűnik. A halál időpontjának megállapítása kiemelten fontos, hiszen ezzel az időponttal az elhunyt személy jogai és kötelezettségei jogutódjára szállnak át, kivéve azokat, amelyek a halállal megszűnnek (például bizonyos személyiségi jogok, haszonélvezeti jog stb.). A jogkövetkezmények a halál tényéhez kapcsolódnak, amely:
- halotti anyakönyvi kivonattal,
- bíróság halál tényét megállapító vagy
- holtnak nyilvánító határozatával igazolható.

3.  tétel
Ellenőrző kérdések:

1.    Hasonlítsa össze a jogképesség és a cselekvőképesség fogalmát!

Az ember cselekvőképessége két fontos mozzanatban tér el a jogképesség fogalmától. Az egyik eltérés, hogy míg jogképessége minden személynek (tehát az embernek, a jogi személyeknek és az államnak is) van, addig cselekvőképessége kizárólag az embernek mint természetes személynek lehet. A másik eltérés, hogy míg minden ember jogképes, ezzel szemben nem minden ember cselekvőképes. Az ember belátási képességének függvényében a cselekvőképessége lehet korlátozott mértékű vagy akár teljes mértékben hiányozhat. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az ember cselekvőképességét csak a törvény vagy az alapján hozott bírósági ítélet korlátozhatja. A cselekvőképességet korlátozó (szerződés vagy egyoldalú) jognyilatkozat semmis. Ebből következően cselekvőképes minden ember, akinek cselekvőképességét a Ptk. vagy a bíróság gondnokság alá helyezést elrendelő ítélete nem korlátozza. A szabályozásból itt is kiolvasható, hogy a törvény az ember cselekvőképességét akár saját akaratával, önrendelkezésével szemben is megvédi.

2.    Mi a cselevőképtelen állapotban tett jognyilatkozat jogkövetkezménye?

A jog az ilyen állapotban tett nyilatkozatokra – a cselekvőképesség hiányát feltételezve – a semmisség jogkövetkezményét alkalmazza, kimondva, hogy semmis annak a személynek a jognyilatkozata, aki a jognyilatkozat megtételekor olyan állapotban van, hogy ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik. Kivételt képeznek ez alól az olyan nyilatkozatok, amelyek tartalmából és megtételének körülményeiből következtetni lehet arra, hogy a jognyilatkozat megtétele a fél cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna. A cselekvőképtelen személy végintézkedése (például végrendelet) minden esetben semmis. Ahhoz, hogy a cselekvőképtelen állapot megállapításra kerüljön, körültekintő, széles körű bizonyítást kell lefolytatni. A belátási képesség teljes hiányának az adott helyen, időben és körülmények között kell fennállnia. Adott esetben az orvosszakértő meghallgatása mellett a bíróságnak vizsgálnia kell a megtett nyilatkozat tartalmát, a nyilatkozó szokásos magatartását, illetve a más nyilatkozataihoz képest tanúsított és más személyekkel való viselkedését is figyelembe kell venni.
Hangsúlyozandó, hogy a (2) bekezdésben foglaltaknak csak élők között tett jognyilatkozat esetén van relevanciája, a jognyilatkozat érvényessége cselekvőképtelen állapotban tett végintézkedés esetén nem vizsgálható. A teljesen cselekvőképtelen személy érvényesen ugyanis sem közvégrendeletet, sem magánvégrendeletet nem tehet. A gondnokság alá helyezés nélkül cselekvőképtelen állapotban tett végrendeletet utóbb nem lehet érvényesnek tekinteni. Ezzel szemben a gondnokság alatt álló személy végrendelete érvényes, ha a gondnokság alá helyezés oka a végrendelkezés idején már megszűnt (lásd Ptk. 7:39. §).

3.    A mentális zavar fennállása automatikusan megalapozza-e a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezést?

Nem. A Ptk. a régi Ptk. „pszichés állapota, szellemi fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége” megjelölés helyett a „mentális zavara” kifejezést használja, figyelemmel arra, hogy ez az átfogó terminológia teljesebb körűen írja le a pszichés elváltozásokat. A gondnokság alá helyezési eljárás során a mentális zavar diagnosztizálásához speciális szakértői vélemény szükséges, tehát ennek megállapítása igazságügyi orvosszakértői kérdés. A bíróságnak a gondnokság alá helyezési perben az alperes elmeállapotának vizsgálatára és a választójogból való kizárás tárgyában igazságügyi pszichiátriai szakértőt kell kirendelnie [Pp. 444. § (1) bekezdés]. Arról viszont, hogy ez az állapot az érintett belátási képességét befolyásolja-e és milyen mértékben, a bíróságnak kell döntenie többek között az alperes meghallgatását, körülményeinek részletes feltárását követően. Kiemelendő, hogy a mentális zavar önmagában nem elegendő a gondnokság alá helyezéshez: arra csak akkor kerülhet sor, ha ennek következtében az érintett ügyeinek viteléhez szükséges belátási képességének a törvényben leírt mértékű csökkenését eredményezi.

4.    Milyen célokat szolgál a gondnok vagyonkezelése?

A gondnokolt érdekében történő vagyonkezelésnek két alapvető célt kell szolgálnia. Egyrészt, hogy megóvja a gondnokság alá helyezett személy vagyonát (annak teljes körét és állagát), másrészt pedig, hogy e vagyonból biztosítsa a gondnokolt jólétét. A vagyonkezelésnek nem lehet célja, hogy a gondnok a gondnokolt vagyonán „üljön”, azt az örökösöknek őrizze meg. A gondnoknak tehát biztosítania kell a gondnokolt indokolt szükségleteinek kielégítését, ugyanakkor azt is, hogy a gondnokolt kívánságainak figyelembevétele az anyagi lehetőségek függvényében történjen.
A gondnok a cselekvőképesség teljes korlátozása vagy a cselekvőképesség részleges, a vagyoni ügyekre történő korlátozása esetén sem kap szabad kezet a vagyonkezelésre. Ennek korlátját jelenti egyrészt, hogy a cselekvőképesség részleges, a vagyonnal való rendelkezést érintő korlátozása esetén a gondnokolt maga tesz jognyilatkozatot, csupán annak érvényességéhez szükséges a gondnok hozzájárulása. A másik korlátot pedig az jelenti, hogy meghatározott vagyoni ügyekkel kapcsolatban a jognyilatkozatának érvényességéhez gyámhatósági jóváhagyás szükséges. Ezt egészíti ki a (2) bekezdés előírása, amely szerint a vagyonkezelői jogot ellátó gondnoknak – felhívásra – át kell adnia a gyámhatóságnak a gondnokolt azon vagyontárgyait, melyeket a folyó kiadásokra nem kell készen tartani. Ezen vagyoni körre vonatkozó rendelkezéshez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. Ez akadályát jelenti annak, hogy a gondnok akár jóhiszeműen, úgy ítélve meg, hogy az a gondnokolt érdekeit szolgálja, a gondnokság alá helyezett személy vagyonát jelentősen, indokolatlan mértékben csökkentse.

5.    Mit jelent az előzetes jognyilatkozat?

Magyarországon az előzetes jognyilatkozat megtételére való lehetőség a Ptk. hatálybalépésével nyílt meg. Az előzetes jognyilatkozat nagykorú cselekvőképes személy rendelkezése ügyei intézéséről belátási képességének jövőbeni csökkenése esetére. Eszerint minden cselekvőképes személy rendelkezhet arról, hogy cselekvőképességének esetleges korlátozása esetén ki legyen a gondnoka, illetve meghatározhatja, hogy gondnoka személyes és vagyoni ügyeiben milyen módon járjon el. A Ptk. iránymutatást ad a nyilatkozat tartalmára. Az előzetes jognyilatkozat különösen időskori mentális elváltozások (demencia különböző fajtái) esetén vagy súlyos agyműtét előtt nyújt módot arra, hogy valaki még betegsége kezdeti stádiumában, illetve a beavatkozás előtt, teljesen cselekvőképes állapotban rendelkezhessen arról, hogy a későbbiekben, belátási képességének esetleges elvesztése vagy korlátozottsága esetén ki legyen a gondnoka, hozzájárul-e idősek otthonában történő elhelyezéséhez vagy ingó-ingatlan vagyontárgyai elidegenítéséhez, ki és hogyan kezelje vagyonát.
Az előzetes jognyilatkozatban foglaltak hatályosulására akkor kerül sor, amikor a jognyilatkozatot tevő belátási képessége nem teljes, ezért alapvető érdek fűződik az érvényességi és hatályossági feltételek pontos, egyértelmű szabályozásához.
Érvényesen a nyilatkozat közokiratban, ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban vagy a gyámhatóság előtt személyesen tehető. Az előzetes jognyilatkozatot be kell jegyezni a Nyilvántartási törvény szerinti nyilvántartásába. A bejegyzés nem konstitutív hatályú, és a nyilvántartásba vétel nem érvényességi feltétel.

4.  tétel
Ellenőrző kérdések

1.    Ki nyilvánítható holttá?

A holtnak nyilvánítás meghatározott tényeken alapuló vélelem a halál bekövetkezéséről, amely vélelem természetesen megdönthető. Ez a vélelem kettős természetű: azt is magában foglalja, hogy az eltűnt személy a bíróság által megállapított időpontig életben volt. A határozatban megállapított időponttól kezdve beállnak mindazok a jogkövetkezmények, amelyeket a különböző jogszabályok a halál mint jogi tény bekövetkeztéhez fűznek. A holtnak nyilvánító határozat mindenkivel szemben (erga omnes) hatályos. Indoka ennek a jogintézménynek az az érdek, hogy a túlzottan hosszú ideig fennálló bizonytalan állapot megszűnjön, az eltűnt után függőben maradt jogi helyzetek megnyugtatóan rendeződjenek. A holtnak nyilvánítás anyagi jogi feltétele, hogy a személy eltűnése után öt év elteljen anélkül, hogy ezalatt az életben létére utaló bármilyen adat ismeretes volna. Értelemszerű, hogy holtnak nyilvánítani kizárólag az eltűnt személyt lehet, ha ugyanis az érintett bizonyíthatóan egy adott helyen és időben meghalt, úgy szükség esetén nem holtnak nyilvánításnak, hanem a halál ténye bírósági megállapításának van helye [az 1/2014. PJE határozattal az új Ptk. alkalmazása körében is irányadónak tekintett PK 1. számú állásfoglalás indokolása].

2.    Melyek a jogkövetkezmények abban az esetben, ha a holtnak nyilvánított személyről bebizonyosodik, hogy életben van?

Amikor a holtnak nyilvánított személyről bebizonyosodik, hogy életben van, például utóbb előkerül, vagy bármilyen életjelet ad magáról, a holtnak nyilvánító határozat az előkerülés tényével a törvény erejénél fogva hatályát veszti, a bíróság csak az ipso iure bekövetkező hatálytalanságot kell, hogy észlelje, illetve megállapítsa [Bnptv. 10. § (3) bekezdés]. A határozat alapján bekövetkezett jogkövetkezmények tekintetében ebben az esetben is semmisség áll be.
A holtnak nyilvánító határozat előzőek szerinti módosítását, illetőleg hatályon kívül helyezését ugyanazok kérhetik, mint a holtnak nyilvánítást.

3.    Ismertesse a közjegyző eljárását a holtnak nyilvánító végzés hatálytalanságának megállapítását követően!

Ha a bíróság a holtnak nyilvánító végzés hatálytalanságát állapította meg, a közjegyző az erről szóló végzés alapján hivatalból állapítja meg a holtnak nyilvánításhoz fűződő jogkövetkezmények hatálytalanná válását, és hivatalból jár el a hagyatéki eljárást megelőző állapot helyreállítása iránt.

5.  tétel
Ellenőrző kérdések

1.    Mutassa be az alapjogok és a személyiségi jogi védelem körébe tartozó jogok viszonyát!

A személyiség alapvető jogi védelmét jogrendszerünkben Magyarország Alaptörvénye biztosítja, alapjogként rögzítve a legfontosabb személyiségi jogokat, így például az emberi méltóság, az élet, a szabadság, a magánélet, a jóhírnév védelmét stb. Az Alaptörvény ugyanakkor olyan szabadságjogokat (egyesülési jog, gyülekezési jog, választójog, férfiak és nők egyenjogúsága, véleménynyilvánítás szabadsága stb.), eljárási alapjogokat (jogorvoslathoz, tisztességes eljáráshoz, észszerű időn belüli ügyintézéshez való jog, ártatlanság védelme) és harmadik generációs jogokat is (egészséges környezethez, szociális biztonsághoz való jog stb.) nevesít, amelyek nem tekinthetők személyiségi jognak. A polgári jogi személyiségvédelem köre nem azonos az alapjogok katalógusával, az alapjogok és a személyiségi jogi védelem körébe tartozó jogok nem fedik egymást. A személyiségi jogok az egyéniség szabad kibontakozását, az ember önmegvalósítását teremtik meg.
A személyiségi jogok alkotmányos védelmét a gyakorlatban a különböző jogágak (az alkotmányjog, a polgári jog, a büntetőjog) egymástól eltérő jogvédelmi eszközei biztosítják, sőt, valójában nincs olyan jogág, amely közvetve vagy közvetlenül ne lenne hivatva a személyiségi értékek védelmére.

2.    Mennyiben terjed ki a véleménynyilvánítás szabadsága az értékítéletekre?

A véleménynyilvánítás szabadsága az értékítéletet kifejező, az egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra attól függetlenül kiterjed, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő. A tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás is ellehetetlenülne. A bizonyíthatóan hamis tények azonban önmagukban nem állnak alkotmányos védelem alatt. A hamisnak bizonyult tényállításokat már csak abban az esetben oltalmazza a véleményszabadság, ha a tényt állító vagy híresztelő jóhiszemű volt [7/2014. (III. 7.) AB határozat]. A 7/2014. (III. 7.) és a 13/2014. (IV. 18.) AB határozatban kidolgozott alkotmányos szempontok szerint a valótlan tényt állító személyt a véleménynyilvánítás szabadsága csak akkor védi, ha nem tudott a tényállítás hamis voltáról és a valótlan állítással kapcsolatban a foglalkozása által megkívánt körültekintést sem mulasztotta el. A tényállítás és a vélemény közötti elhatárolás a bizonyíthatósági teszten alapul. A tényállítások mindig olyan konkrétumokat tartalmaznak, amelyek valósága bizonyítás útján legalább részben igazolható, ellenőrizhető. Ezzel szemben az értékítéletek, a vélemények bizonyíthatóságáról, vagyis azok igazságtartalmáról nem is lehet beszélni [13/2014. (IV. 18.) AB határozat].
A becsületet különösen az olyan véleménynyilvánítás sérti, amely alkalmas arra, hogy annak alapján az ember társadalmi megítélése hátrányosan változzon meg. A véleménynyilvánítás szabadsága miatt a negatív értékítélet, a bírálat önmagában nem jogsértő. Ez akkor is igaz, ha a vélemény az érintettre sérelmes, és azzal nem is mindenki ért egyet. Becsületsértővé csak akkor válik, ha a bíráló túllépi a szabad véleménynyilvánítás határait, amelyeket a rendeltetésszerű joggyakorlás, a jóhiszeműség és tisztesség elvében foglalt követelmények képezik. Nem felel meg ezen elvárásoknak az olyan értékítélet hirdetése, amely önkényes, lealázó, ok nélkül becsmérlő.

3.    Jellemezze az érintettnek a felvétel elkészítéséhez és felhasználásához szükséges hozzájárulását!

A felvétel elkészítéséhez és annak mindenfajta felhasználásához a jogosult kifejezett és egyértelmű hozzájárulása szükséges. A hozzájárulás nincs alakisághoz kötve, az nemcsak írásban, hanem szóban vagy ráutaló magatartással is megadható. A mindennapi életben a ráutaló magatartással való hozzájárulás a gyakori, amikor a hozzájárulást a tiltakozás, az elhárítás hiánya fejezi ki. A hozzájárulás lehet egyoldalú jogügylet vagy szerződési nyilatkozat is. A felvétel elkészítéséhez megadott hozzájárulást külön kell választani a felvétel felhasználásához és ezen keresztül a másokhoz, a nyilvánossághoz való eljuttatáshoz adott beleegyezéstől. Az engedély meghatározza a felhasználás terjedelmét is. Megvalósulhat a képmással vagy hangfelvétellel való visszaélés azzal, ha a felvétel készítője külön hozzájárulás nélkül a felvétel jogszerű elkészítésével megszerzett felhasználási jogát túllépve, más célra kívánja felhasználni a felvételt, a jogszerűen elkészített felvételt is lehet jogszerűtlenül felhasználni. Sőt, a korábban adott hozzájárulás alapján felhasznált fénykép újbóli hozzájárulás nélküli felhasználása önmagában is jogsértést valósít meg. Jogsértés megállapítására ad alapot az is, ha valakiről engedéllyel készített felvételt kikockázva, megalázó és valótlan közlésekkel tesznek közzé, vagy ha az elkészült felvételt jogosulatlanul megváltoztatják. Ilyen lehet az eltorzítás, a kép és a hang egységének jogosulatlan megbontása, a felvétel jogosulatlan megsemmisítése.

4.    Milyen szempontok mentén oldja fel a bírói gyakorlat a szólásszabadság és a közhatalmat gyakorló személy jóhírneve közötti kollíziót?

A szólásszabadság és a közhatalmat gyakorló személy jóhírneve közötti kollízió feloldásával foglalkozó 3329/2017. (XII. 8.) AB határozatban az Alkotmánybíróság a bírói gyakorlat alapulvételével dolgozott ki egy több lépcsőből álló tesztet. A teszt első lépése annak vizsgálata, hogy az adott közlés a közügyekben való megszólalás a közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e, vagyis a közügyek szabad vitatásával áll-e összefüggésben. Amennyiben ezen körülmények értékelésével az állapítható meg, hogy a közlés a közügyek szabad vitatását érinti, úgy az automatikusan a véleménynyilvánítási szabadság nyújtotta magasabb szintű oltalmat élvezi. A következő feladat annak eldöntése, hogy a közlés tényállításnak vagy értékítéletnek minősül-e. A közügyeket érintő értékítéletek szabad folyása biztosított, hiszen a tényállításokkal szemben az értékítéletek közös sajátossága, hogy igazságtartalmuk nem ellenőrizhető és nem igazolható. Ezután pedig az képezi a vizsgálat tárgyát, hogy a korlátozás nem lépte-e túl a véleménynyilvánítás határát, mert a véleményszabadság már nem nyújt védelmet az olyan öncélú, a közügyek vitatása körén kívül eső, így a magán- vagy családi élettel kapcsolatos közlésekkel szemben, amelynek célja a puszta megalázás, illetve a bántó vagy sértő kifejezések használata vagy más jogsérelem okozása. Ezen teszt alapján pedig esetről esetre lehet megállapítani, hogy a véleménynyilvánítási szabadságot vagy az érintett jó hírnevét, becsületét kell-e előtérbe helyezni [3145/2018. (V. 7.) AB határozat, 3357/2019. (XII. 16.) AB határozat].

6.  tétel
Ellenőrző kérdések

1.    Mutassa be a személyiségi jogok megsértésének szankciórendszerét!

A személyiségi jogok megsértésének szankciói több szempontból vegyes jellegűek: vannak alapvetően erkölcsi jellegű (például a megfelelő elégtétel adása), és vannak klasszikus vagyonjogi szankciók is, mint például a kártérítés.
A vegyes jelleg megmutatkozik abban is, hogy a szankciórendszer egyaránt tartalmaz objektív és szubjektív jogkövetkezményeket. Az objektív szankciók (az eset körülményeihez képest egy vagy több szankció akár egyidejű, párhuzamos) alkalmazhatósága független a jogsértő felróhatóságától, ezért az alól nem mentheti ki magát azzal, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 1:4. § (1) bekezdés], illetve hogy egyéb módon (szerződéses viszonyban elkövetett jogsértés esetén a Ptk. 6:142. §-a szerint) ki tudja-e menteni magát.; a jogsértés puszta ténye (valamint a jogsértés és a sérelmes helyzet, állapot közötti okozati összefüggés) megalapozza a jogsértővel szemben az objektív szankciók alkalmazását. A szubjektív feltételű szankciók alkalmazása ezzel szemben a kimentés sikertelenségétől, az esetek többségében a Ptk. alapján a jogsértő magatartás felróhatóságának meglététől függ. Számos jogalkalmazási interpretáció szerint a sérelemdíj szubjektív feltételű szankció. Következik ez a jogintézmény rendszertani értelmezéséből, hiszen a szabályt megelőző 2:51. § címe a „Felróhatóságtól független szankciók”, és ezt követi önálló – „Sérelemdíj” – címmel a 2:52. §, majd „Kártérítési felelősség” címmel a 2:53. §, vagyis a szubjektív jogkövetkezmények. A Ptk. 2:52. § (2) bekezdésének utaló szabálya szerint a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire – így a kimentés módjára is – a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni. Ez pedig azt jelenti, hogy ha a személyiségi jogsértés szerződésszegéssel (utazási szerződés, személyfuvarozási szerződés), vagy fokozott veszéllyel járó tevékenységgel (például közúti balesetek miatt érvényesített testi épség, egészség sérelmére alapított perekben) történt, akkor a sérelemdíj fizetésére való kötelezést is az objektív feltételű szankciók szigorú szabályai szerint kell megítélni, vagyis a sérelemdíjban való marasztás – ahogy a kártérítés is - objektív és nem felróhatósági alapon történik. A sérelemdíj és a kártérítés tehát objektív és szubjektív szankció egyaránt lehet.

2.    Megállapítási keresettel érvényesíthető a jogsértés tényének megállapítása iránti igény?

Nem. A jogsértés megállapítása a Ptk. 2:52. § (1) bekezdés a) pontja alapján igényelhető szankció, ami eljárásjogilag nem a Pp. 172. §-a szerinti megállapítási kereset.
A jogsértés tényének megállapítása a további jogkövetkezmények alapja, ugyanakkor önálló személyiségvédelmi eszköz. A sérelmet szenvedettek gyakran önmagában ezzel a szankcióval megelégednek, sérelmük orvoslásaként elfogadják, és más, további igényt nem érvényesítenek. A jogsértés megállapításának az ítélet rendelkező részében kell szerepelnie, pontosan ki kell derülnie belőle, hogy milyen jogsértés történt, milyen magatartás mikor és hogyan valósította meg a jogsértést.

3.    Objektív szankció alkalmazása mellett elutasíthatja a bíróság a sérelemdíj iránti keresetet?

Igen. A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a személyiségi jogi jogsértés megállapításának nem automatikus következménye a sérelemdíj megítélése (BH2016. 241., Kúria Pfv.IV.21.737/2015/3.) Az objektív szankció alkalmazása mellett is elutasíthatja a bíróság a sérelemdíj iránti keresetet, ha a sérelmet szenvedett felet nem érte olyan nem vagyoni sérelem, amely sérelemdíj megítélésére adna alapot. A Ptk. 2:52. § (1) bekezdés második fordulatának helyes értelmezése szerint ugyanis a sérelmet szenvedett fél – az őt ért nem vagyoni sérelemért – követelhet sérelemdíjat, azaz a nem vagyoni sérelem bekövetkezése a sérelemdíj megítélésének feltétele, eltérően a személyiségi jogsértés objektív szankcióinál használt, feltételként rögzített kifejezéstől, ami a személyiségi jogsértés ténye. Nem mond ellent ennek a Ptk.-nak az a fordulata, amely szerint a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. Ez valójában csupán a hátrány bizonyításának eljárásjogi kötelezettsége alól mentesíti a felperest, de nem vagyoni sérelem hiányában nem teszi lehetővé sérelemdíj követelését. Így a bíróság elutasíthatja a sérelemdíj iránti keresetet akár azért, mert az adott személyiségi jogsértés alkalmatlan arra, hogy nem vagyoni hátrányt okozzon, akár azért, mert a tények értékelésével arra a következtetésre jut, hogy ilyen jellegű sérelem nem állt elő a személyiségi jogában megsértett félnél. De az alperes is kimentheti magát – az adott esetben alkalmazandó deliktuális vagy kontraktuális – felelősségi mérce szerint, és bizonyíthatja, hogy a jogsértéssel okozati összefüggésben a felperest immateriális hátrány nem érte. Megdönthető vélelem szól tehát amellett, hogy a személyiségi jogi jogsértés nem vagyoni sérelmet okoz a sértettnek. A vélelem megdőltét a bíróság a jogsértő személy bizonyítása alapján és köztudomású tények alapján is megállapíthatja.

4.    Melyek a sérelemdíj mértéke meghatározásának szempontjai?

Az immateriális sérelmek helyrehozhatatlanok, a sérelemdíj mértéke nem állapítható meg objektív mérce szerint, az minden esetben a bírói mérlegelésen alapul, amelynek során az egyedi körülmények gondos és részletes értékelése mellett, a mértéktartás követelményének megfelelően, igazodni kell a jogalkalmazás kialakult gyakorlatához. Az immateriális sérelem mértékének megítélése szempontjából elsősorban azt kell értékelni, hogy a személyiségi jogsértés milyen változásokat idézett elő a jogosult életvitelében, életminőségében, életének jövőbeni lehetőségei körében, érzelmi és lelki életének fejlődésében, személyiségének önmegvalósításában. Mindezen felül kell mérlegelés alá vonni a példálózóan felsorolt, a jogsértés súlyára (a jogsértő mennyire távolodott el a társadalom által elvárt, elfogadott, de legalábbis tolerált magatartásformától), ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a környezetre gyakorolt hatására tekintettel figyelembe vehető körülményeket. A hátrányok és az eset összes körülményének mérlegelésével, összevetésével kell a kialakult bírói gyakorlatra is figyelemmel meghatározni a sérelemdíj azon összegét, amely alkalmas a hátrányok kompenzálására és a magánjogi büntetés érvényesítésére azzal, hogy a mérlegelés során az intézmény rendeltetésének, céljának megfelelően kell kiszűrni a bagatell sérelmek melletti pénzbeli marasztalás alkalmazását. Az előzőekben kifejtettek szerint a bírói mérlegelés adott esetben arra is vezethet, hogy a jogsértő nem kötelezhető sérelemdíj megfizetésére.
Egységes a gyakorlat a tekintetben is, hogy jelképes, bagatell összegű sérelemdíj megítélésére nincs mód. A szimbolikus sérelemdíj nem felel meg a jogintézmény céljának, az ezzel ellentétes álláspont a jogintézményt kiüresítené. A sérelemdíjra okot adó nem vagyoni sérelemnek olyan mértékűnek kell lennie, amely kompenzációt, egyben magánjogi, preventív jellegű büntetést is igényel, figyelemmel a sérelemdíj kettős funkciójára. A jogalkotói szándék nem az volt, hogy olyan esetekben, amikor korábban a bírói gyakorlat következetesen nem ítélt meg nem vagyoni kártérítést, az érintett az új szabályozásnak köszönhetően kaphasson sérelemdíjat. A törvényi rendelkezés céljának az a jogalkalmazás felel meg, amely nem marasztal olyan alacsony összegű sérelemdíj megfizetésében, amely nem alkalmas kompenzálásra, és nincsen preventív hatása sem. A nem vagyoni kártérítés/sérelemdíj megtérítése iránti követelések elbírálásának a polgári perben felmerülő egyes kérdéseiről szóló, a Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 1/2013. (VI. 17.) kollégiumi véleménye szerint meg kell különböztetni a személyiségi jog megsértésétől az ennek a szintjét el nem érő, szubjektív érzéseken alapuló érdeksérelmeket. A személyiségi jogot nem sértő érdeksérelem ugyanis nem járhat a sérelemdíj mint jogvédelmi eszköz alkalmazásával.
A Ptk. egyértelművé teszi, hogy sérelemdíj csak egy összegben ítélhető meg, járadék formájában nem. Sérelemdíj esetén – a nem vagyoni kártérítéshez hasonlóan – nincs mód kármegosztásra, csupán a károsult magatartásának értékelése lehetséges az összegszerűség meghatározásánál. A sérelemdíj vonatkozásában is változatlanul irányadó a régi Ptk. alapján kialakult gyakorlat, amely szerint a sérelemdíj mértékét vagy a károkozáskori értékviszonyok, vagy az ítélethozatalkori értékviszonyok alapján kell megállapítani. Ez utóbbi esetben azonban a jogsértő személy kamat megfizetésére nem köteles [EBH2009. 2041.].

7.  tétel
Ellenőrző kérdések

1.    Milyen területeket ölel fel a szellemi alkotások védelme?

A szellemi alkotások a személyiség kivetülései, és így a személyiségi jogokhoz hasonló védelmet igényelnek, mert az alkotó ember gondolati szabadságát testesítik meg, emellett vagyoni jelleggel is bírnak, ugyanis felhasználásuk elsősorban olyan megállapodások keretében megy végbe, ahol a jogosult vagyoni jogainak átruházása történik. A Ptk. elhagyja a szellemi alkotások gyűjtőfogalom használatát, helyette három nagy területet: a szerzői jog, az iparjogvédelem és az üzleti titok jogi védelmének területét nevesít, bár a Ptk. alcímében csak kettő (szerzői jog és iparjogvédelem) szerepel, ugyanis az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi LIV. törvény hatálybalépésével a cím nem, csupán a Ptk. 2:55. §-a változott. A korábban létező úgynevezett hézagmentes-oltalom is megszűnt azáltal, hogy a Ptk. elhagyta a szellemi alkotások védelmét deklaráló általános – az egyéb jogszabályokban fel nem sorolt szellemi alkotások védelmére is kiterjesztett – szabályt.
A szellemi alkotások védelme tehát a szerzői művekhez, az iparjogvédelmi eszközökhöz és az üzleti titokhoz fűződő jogok védelmét öleli fel. A szellemi alkotások jogának részletes szabályait, valamint a védelem sajátosságait nem tartalmazza a Ptk., csupán utal arra, hogy a személyiségvédelmi rendelkezései alkalmazandók, ha a szerzői jogról, az iparjogvédelemről, valamint az üzleti titok védelméről rendelkező külön jogszabályok nem rendeznek valamely kérdést.
A know-how-t mint védett ismeretet az üzleti titok védelméről szóló törvény már az üzleti titok egyik speciális fajtájaként és nem a nevesített szellemi alkotások szintjét el nem érő gondolatként nevesíti. A szellemi alkotások jogának a Ptk.-ba integrálása ellen szóló érv volt az is, hogy a jogterületet elsősorban nemzetközi egyezmények és Európai Uniós normák szabályozzák, ennek megfelelően pedig a transzformációs és implementációs kötelezettségeknek eleget téve a külön törvényben megjelenő eltérő szabályozási megoldások tisztább képet adnak a jogterületről.

2.    Mely, egyébként a szerzői jogi védelem kritériumainak megfelelő szellemi produktumok nem tartoznak az Szjt. tárgyi hatálya alá?

Az Szjt. negatív oldalról is körülhatárolja a szerzői jogi védelem tárgyát, amikor bizonyos, egyébként a szerzői jogi védelem kritériumainak megfelelő szellemi produktumok törvényi védelmét kizárja. Nem tartoznak a törvény védelme alá:
- a jogszabályok, közjogi szervezetszabályozó eszközök, a bírósági vagy hatósági határozatok, a hatósági vagy más hivatalos közlemények és ügyiratok, valamint más hasonló rendelkezések,
- a sajtótermékek közleményeinek alapjául szolgáló tények vagy napi hírek,
- valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet,
- a folklór kifejeződései azzal, hogy e rendelkezés nem érinti a népművészeti ihletésű, egyéni, eredeti jellegű mű szerzőjét megillető szerzői jogi védelmet.

3.    Melyek a szerző személyhez fűződő jogai?

1.    A nyilvánosságra hozatal joga: a szerző azon érdekét fejezi ki, hogy a személyisége jeleit is mutató művének titokban tartásáról vagy közönség elé bocsátásáról maga döntsön. A nyilvánosságra hozatalról szóló döntését szóban, írásban és ráutaló magatartással is kifejezésre juttathatja. A nyilvánosságra hozatal előtt a mű lényeges tartalmáról csak a szerző hozzájárulásával szabad a nyilvánosság számára tájékoztatást adni. Ellenkező kikötés hiányában a felhasználási szerződés alapján megadottnak kell tekinteni a szerző hozzájárulását ahhoz, hogy a felhasználó a mű tartalmáról a felhasználás céljának megfelelő módon a nyilvánosság számára tájékoztatást adjon. A szerző halála után fellelt mű kapcsán az Szjt. vélelmet állít fel, miszerint, ha a szerző vagy jogutódja ellenkező nyilatkozatot nem tett vagy az ellenkezőjét másképp nem bizonyítják, úgy kell tekinteni, hogy a szerző azt nyilvánosságra hozatalra szánta.
2.    Visszavonás és a további felhasználás megtiltásának joga: lehetővé teszi a szerzőnek, hogy művét a műre vonatkozó belső, szubjektív okból megtagadhassa, az illető műcímmel, tartalommal történt közönség elé lépést mintegy meg nem történtté tegye, köteles azonban a nyilatkozat időpontjáig felmerült kárt megtéríteni. Ez nem érinti a munkáltató jogát a mű felhasználására, továbbá nem akadályozza a vagyoni jogok átruházása esetén a jogszerzőt az átruházott vagyoni jogokon alapuló felhasználásban.
3.    A szerzőség elismerése, a név feltüntetéséhez való jog: a szerző és a mű legszorosabb kapcsolatának kifejezése, a személyhez fűződő jogok központi része. A szerzőt megilleti a jog, hogy művén és a művére vonatkozó közleményen szerzőként feltüntessék. A szerzőt a mű részletének átvétele, idézése vagy ismertetése esetén is meg kell jelölni. A szerző a neve feltüntetéséhez való jogot a felhasználás jellegétől függően, ahhoz igazodó módon gyakorolhatja. Az át- vagy feldolgozáson, illetve a fordításon az alapul szolgáló mű szerzőjének nevét is fel kell tüntetni. A szerző követelheti továbbá, hogy e minőségét senki se vonja kétségbe.
4.    Jog az anonimitáshoz: a szerző jogosult művét nevének megjelölése nélkül vagy felvett néven is nyilvánosságra hozni. E jog a szerző számára lehetővé teszi a művétől való elhatárolódást, akár mert megváltozott művészi felfogása kívánja ezt, akár csak a nagyközönség előtt nem vállalja a művet, akár bármilyen egyéb okból. A név nélkül vagy álnéven való nyilvánosságra hozatal joga csak konkrétan, egy-egy műre vonatkozóan és soha nem visszavonhatatlanul gyakorolható, hiszen ez különben a névjogról, a szerzőségi jogról való tiltott lemondás lenne. A szerző a nevének feltüntetésével nyilvánosságra hozott mű újabb jogszerű felhasználása esetén is megkívánhatja, hogy a művét a továbbiakban nevének feltüntetése nélkül használják fel.
5.    A mű integritásához való jog: a szerző jogos érdeke, hogy maga döntsön arról, hogy a mű a maga egyediségében miként maradjon a közönség előtt.  A szerző személyhez fűződő jogát sérti művének a becsületére vagy jóhírnevére sérelmes mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása, megváltoztatása és a művel kapcsolatos más ilyen jellegű visszaélés.

4.    Jogainak megsértése esetén a szerző milyen polgári jogi igényeket támaszthat a jogsértővel szemben?

Az eset körülményeihez képest
- követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;
-  követelheti a jogsértés vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;
- követelheti, hogy a jogsértő - nyilatkozattal vagy más megfelelő módon - adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről és költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak;
- követelheti, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett dolgok vagy szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevőkről, a jogsértő felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról;
- követelheti a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését;
- követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását, továbbá a kizárólag vagy elsősorban a jogsértéshez használt eszközök és anyagok, valamint a jogsértéssel előállott dolgok lefoglalását, meghatározott személynek történő átadását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását, onnan való végleges kivonását, illetve megsemmisítését.
A szerzői jog megsértése esetén a szerző a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követelhet. Az Szjt.-ben szabályozott személyhez fűződő joga megsértése esetén a szerző a polgári jog általános szabályai szerint sérelemdíjat is követelhet.

8.  tétel
Ellenőrző kérdések

1.    Milyen birtokvédelmi eszközöket ismer?

A birtokhoz fűződő egyik legjelentősebb joghatás a birtokvédelem iránti igény. A Ptk. a birtokvédelem három eszközét határozza meg: a megengedett önhatalmat [Ptk. 5:6. § (1) bekezdés], a jegyző előtti igényérvényesítést (posszesszórius birtokvédelem) [Ptk. 5:8. § (1) bekezdés], és a birtokpert (petitórius birtokvédelem) [Ptk. 5:7. § (1) bekezdés].

2.    Milyen módon mehet végbe a birtok megszerzése?

A birtok megszerzése szempontjából eredeti (egyoldalú) és származékos (kétoldalú birtokátruházás) birtokszerzést különböztethetünk meg.
- Eredeti módon szerzi meg a birtokot az, aki a dolog feletti tényleges hatalmat megszerzi, függetlenül attól, hogy az valamilyen jogcím alapján történt-e. A birtok megszerzéséhez erre irányuló szándék, akarat (animus) is szükséges.
- Származékos birtokszerzés a birtoknak a korábbi birtokostól való megszerzését (a birtok átruházását) jelenti. A birtok átengedése többféle módon lehetséges:
- Tényleges átadás (traditio): a leggyakoribb mód a közvetlen birtokba bocsátás [Ptk. 5:3. § (1) bekezdés]. Nem szűkíthető le a dolog kézből kézbe való átadására, hiszen a legtöbb dolog esetén erre egyáltalán nincs is lehetőség. A birtokátruházás megtörténhet jelképes átadással, amennyiben az a dologhoz való tényleges hozzáférést valóban biztosítja (gépjármű vagy garázs kulcsának, távirányítójának átadása, törzskönyv, forgalmi engedély, szállítólevél stb. átadása).
- Tényleges átadás nélkül:
- Brevi manu traditio [Ptk. 5:3. § (2) bekezdés a) pont]: így történhet a dolog birtokának átruházása, ha a birtokot megszerző fél az átruházás időpontjában már a dolog tényleges birtokában van (például a bérlő, haszonbérlő, haszonélvező stb. az általa birtokolt dolgot megvásárolja). Ebben az esetben a birtokátruházást a dolog tulajdonjogának átruházására vagy más jog (például haszonélvezet) alapítására irányuló megállapodás jelenti.
- Constitutum possessorium [Ptk. 5:3. § (2) bekezdés b) pont]: az előzőekben tárgyalt birtokátruházás fordítottja, amikor a tulajdonjog átruházója és megszerzője megállapodik abban a jogcímben is, amelynek alapján az átruházó a tulajdonjog megszerzőjétől származtatott jog alapján marad a dolog birtokában (például az eladó a vevővel kötött megállapodás alapján bérlőként, haszonbérlőként stb. továbbra is marad a dolog birtokosa).
- Longa manu traditio [Ptk. 5:3. § (3) bekezdés]: a régi birtokos felhagy a birtoklással és ezzel az új birtokos részére lehetővé teszi a birtokba lépést. Ebben az esetben a hangsúly azon van, hogy a felek megállapodása lehetővé teszi a másik fél számára a dolog birtokának megszerzését.
- Cessio vindicationis [Ptk. 5:3. § (4) bekezdés]: a harmadik személy birtokában lévő dolog átruházása a birtokigény átruházásával történik.

3.    Mi a petitórius birtokvédelem célja?

A petitórius birtokvédelem célja a jogvita végleges rendezése, a tényleges birtokállapot összhangba hozása a jogi helyzettel. A birtokos az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését kérheti bíróságtól, ha birtokától jogalap nélkül megfosztják vagy birtoklásában jogalap nélkül háborítják. A birtokláshoz való jogra alapított birtokvédelmet a birtokos csak akkor kapja meg, ha a birtoklás tényén felül azt is igazolja, hogy a birtoklásra érvényes jogcíme van. A petitórius birtokvédelem, szemben a posszesszórius – a birtoklás tényén alapuló – birtokvédelemmel, a birtokláshoz való jog alapján vehető igénybe; a birtokától megfosztott vagy a birtokában megzavart félnek azt kell bizonyítania, hogy a birtokláshoz jogcímmel rendelkezik. A bíróság a birtokperben annak alapján dönt, hogy melyik félnek van a másik féllel szemben (erősebb) jogosultsága a birtoklásra. A békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell, azaz a perbeli pozíciójától függetlenül az addig zavartalanul birtoklót a birtoklásában megzavaró vagy akadályozó félnek kell bizonyítania, hogy a dolog birtoklására a másik féllel szemben neki van jogosultsága.

4.    A jogalap nélküli birtokos mennyiben követelheti a dologra fordított szükséges és hasznos költségei megtérítését?

A jogalap nélküli birtokos a dologra fordított szükséges költségei megtérítését követelheti. Szükséges költségekről van szó, ha az a dolog fenntartását, állagának megtartását, használhatóságának megőrzését célozza. A szükségesség feltételét két szempontból kell megítélni, egyrészről fizikai szempontból, ami azt jelenti, hogy a dolog állapota a költekezést valóban megkívánta-e, és a költekezés valóban szolgálta-e a dolog állagának fenntartását (a természetes elhasználódás vagy rendkívüli káresemények következményének kiküszöbölését); másrészről gazdasági szempontból, ami azt jelenti, hogy a költekezés arányos-e a dolog értékével, valamint azzal az előnnyel, amely a dolog állagának fenntartásában rejlik. A gyakorlat a szükséges költségek körébe sorolja a dolog közterheinek viselését és a hatósági kötelezés alapján elvégzett munkálatokat (például külső vakolat javítása), a dolog fenntartásával járó rendszeresen visszatérő kisebb kiadások viszont nem tartoznak ebbe a körbe. A szükséges költségek megtérítésére a jó- és rosszhiszemű birtokos egyaránt jogosult, amennyiben azok eredménye a dolog kiadásakor megvan.
Hasznosnak nevezzük a költséget, ha a dolog állagát gyarapítja, használhatóságát növeli, értékét emeli. A költekezés eredménye túllép a dolog eredeti állapotán, új érték jön létre.
A hasznos költségek megtérítésére vonatkozóan a Ptk. különbséget tesz a jóhiszemű és a rosszhiszemű jogalap nélküli birtokos jogállása között. Jóhiszemű a birtokos akkor, ha nem tudja, és az adott helyzetben általában elvárható gondosság [Ptk. 1:4. § (1) bekezdés] mellett nem is kell tudnia, hogy nincs jogosultsága a birtoklásra. Rosszhiszemű pedig akkor, ha tudja, vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy nincs jogosultsága a birtoklásra.
- A jóhiszemű birtokos a jogosulttól a hasznos költségeknek a megtérítését a hasznok által nem fedezett mértékben teljes egészében követelheti.
- A rosszhiszemű jogalap nélküli birtokos azonban csak arra az értékre tarthat igényt, amellyel a jogosult objektíve gazdagodott (azaz a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint, azaz a költekezés eredményének időközi – a dolog visszaadásának időpontjáig terjedő – értékvesztesége vagy értékcsökkenése tehát a rosszhiszemű birtokos terhére esik).

9.  tétel
Ellenőrző kérdések:

1.    A telken épült ingatlan tulajdona minden esetben a telek tulajdonost illeti?

Nem. Az a tradicionális, merev szabály, miszerint a telken épült ingatlan tulajdona minden esetben a telek tulajdonost illeti (aedificium solum cedit) már a korábbi magánjogi gyakorlatban sem volt tartható. Az épület és a föld tulajdonjogának szétválása bizonyos helyzetben szükségszerű – és jogpolitikai szempontból is indokolt – megoldás. Minderre tekintettel a Ptk. lehetővé teszi, hogy az épület és a föld tulajdonosa – bármikor – megállapodjon arról, hogy eltérnek attól a szabálytól, miszerint az épület tulajdonjoga a földtulajdonost illeti meg. A Ptk. lehetővé teszi azt is, hogy ugyanezt az eredményt az ingatlan tulajdonosa a saját ingatlanán, ha egyébként ezt a jogszabályok nem zárják ki, a saját rendelkezésével is elérhesse. Ahhoz, hogy az épület önálló ingatlanként kerüljön felvételre az ingatlan-nyilvántartásba, azaz a fizikailag létező építmény jogi értelemben ingatlanná válhasson, az is szükséges, hogy ennek ingatlanjogi és egyéb közigazgatási jogi feltételei teljesüljenek, így többek között a használatbavételi engedélynek is rendelkezésre kell állnia.
Abban az esetben, ha a föld és az épület az ingatlan-nyilvántartásba önálló ingatlanként kerül bejegyzésre az épület és a föld tulajdonjoga önállóan átruházható és megterhelhető; ellenkező esetben az épület a rajta álló föld alkotórésze, és már az alkotórészi kapcsolatból következően sem ruházható át önállóan.

2.    Hasonlítsa össze az alkotórész és a tartozék fogalmát!

Mellékdolognak vagy járulékos dolognak (accessorium) minősül az a dolog, amely bizonyos mértékig alárendelt helyzetben van más dologgal (a fődologgal) és helyzete (elsősorban jogi helyzete) a fődolog sorsától függ. A mellékdolgok fajai: az alkotórész, a tartozék és a gyümölcs (a dolgok e csoportjának a Ptk. tulajdonjogi rendszerében a termékek, termények és a szaporulat elsajátítására [5:50. §], valamint a növedékre [5:51. §] vonatkozó rendelkezések alkalmazásában van jelentősége).
Az alkotórész a dologgal a legszorosabban egyesített dolog, fogalmát a Ptk. elsősorban funkcionális jellegűnek tekinti. A dolog és az alkotórész közötti tartós kapcsolat nemcsak fizikai kapcsolódás lehet, hanem a dolgok rendeltetésének egymásra utaltságában is jelentkezhet, vagy éppen ellenkezőleg: a fizikailag tartós kapcsolat sem alapozza meg az alkotórészi minőséget, ha a fizikailag tartós egyesítés az ideiglenesség szándékával, vagy a dolgon más javára fennálló korlátolt dologi jog gyakorlása végett történt. Az alkotórész tulajdonjoga a fődolog tulajdonjogától nem válhat el. Ebből következik az is, hogy a fődolog és az alkotórész külön nem ruházható át, és nem terhelhető meg, fődolog és alkotórésze nem képezheti külön dologi jogok tárgyát.
A tartozék funkciója a fő dolog használatának elősegítése, olyan dolog, amely a fődologgal nem fizikai, hanem gazdasági (gazdaságossági) kapcsolatban van, tehát amely a dolog rendeltetésszerű használatához vagy épségben tartásához rendszerint szükséges vagy azt elősegíti. A tartozék az alkotórésszel szemben nem veszti el önálló dologi létét. A tartozék különválhat a fődologtól, külön jogi forgalom tárgya lehet, azonban mindaddig a fődolog sorsát követi, amíg ezzel ellentétes jogi tények nem válnak nyilvánvalóvá, például a felek úgy egyeznek meg, hogy a lakatot kulcs nélkül is megvásárolják.

3.    Milyen, a bírói gyakorlatban kidolgozott szomszédjogi tételeket ismer?

A Ptk. 5:23. §-a nyitott törvényi tényállás, ezért nagy jelentősége van a bírói gyakorlatban kidolgozott szomszédjogi tételeknek, úgy mint a jogági függetlenség, a később építtető felelőssége, a helyben szokásos magatartás. Ami az egyik jogág szabályai szerint jogszerű, a másik jogág szempontja szerint lehet jogellenes. A jogági jogellenesség függetlenségének elve szerint ezért az, hogy a tulajdonost a közjogi és közigazgatási normák vagy az adott tevékenység végzésére kapott közjogi engedélye (adott esetben egy építési engedély) az adott magatartás folytatására feljogosítja, még nem jelenti azt, hogy ő a használat általános korlátjaként megfogalmazott elvárással összhangban járt el, és e korlát megsértésének következményei alól is mentesül. A zavarásnak vagy mások jogai gyakorlásának, veszélyeztetésének a szükségességét vagy szükségtelenségét a magánjogi jogviszony keretében a közjogi előírásoknak való megfeleléstől függetlenül értékeli a gyakorlat. Azaz a zavarás vagy mások jogai gyakorlásának a veszélyeztetése akkor is szükségtelennek minősülhet, ha egyébként a tevékenységet közigazgatási engedély vagy közjogi norma felhatalmazása alapján, az engedélyben és a jogszabályi előírásokban foglalt keretek között és azoknak megfelelően végzik. Fordítva is igaz a tétel, önmagában a közigazgatási normák megsértése nem vonja maga után a zavarás szükségtelenségét, a polgári jogi felelősség fennállását. A helyben szokásos magatartás az ingatlan használatának olyan módja, amely megegyezik az összehasonlítás alapjául vett településrészen fekvő ingatlanokon rendszeresen folyatott tevékenységgel. A helyben szokásos használat fogalma térben és időben folyamatosan változó dinamikus tényállási elem. A később építtető felelősségének tétele szerint a később építtetőnek a már meglévő épület adottságaihoz kell igazodni azzal, hogy az nem várható el az építkező tulajdonostól, hogy a szomszéd érdekét a saját tulajdonosi érdeke elé helyezze, az viszont igen, hogy a beépítés megtervezésénél olyan építési módot válasszon, amellyel a szomszéd számára elkerülhetetlen hátrányokat meghaladó kárt nem okoz. A bíróságoknak az eset valamennyi körülményének figyelembevételével egyrészt abban kell állást foglalniuk, hogy a konkrét esetben milyen érdekek (magánérdek; kvalifikált, komplex gazdasági magánérdek; közérdek) állnak egymással szemben, azok milyen súllyal esnek a latba; másrészt abban, hogy vajon szükségtelen zavarással jár-e a sérelmezett magatartás; és ha igen, abban is, hogy létezik-e gazdaságosan kivitelezhető megoldás a zavarás elhárítására.

4.    Mi a rendelkezési jog tartalma?

A rendelkezési jog a Ptk. szerint kiterjed:
- a dolog birtokának más részére való átengedésére (például letéti szerződéssel);
- a dolog használatára, illetve a hasznok szedésére vonatkozó jog másnak való átengedésére (például haszonélvezet vagy telki szolgalom, bérleti, haszonbérleti vagy haszonkölcsön-szerződéssel);
- a dolog megterhelésére (például biztosítékul adásával kézizálog esetén);
- a dolog tulajdonjogának átruházására (például adásvételi, ajándékozási, csere, kölcsön, tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződéssel, gazdasági vagy egyéb érdek fejében: gazdasági társaság alapítása, alapítvány létrehozása);
- a dolog tulajdonjogával való felhagyásra (kizárólag ingó dolgok esetében). A tulajdonjog felhagyásával a dolog tulajdonosa egyoldalúan, átruházás nélkül, saját aktusával szünteti meg a dolog feletti tulajdonjogát. A derelictio legfontosabb következménye, hogy a dolog ezáltal uratlanná válik, és így a derelinkvált dolgon mint gazdátlan jószágon birtokbavétellel bárki tulajdont szerezhet. A találáskor [Ptk. 5:54-5:64. §] azonban nem gazdátlan javak elsajátításáról van szó, hanem arról, hogy valaki feltehetően más tulajdonában lévő elhagyott dolgot vesz birtokba.

10.  tétel
Ellenőrző kérdések:

1.    Hány szintű a szomszédjogi szabályozás?

A szomszédjogi szabályozás többszintű. A Ptk. csak a legfontosabb szomszédjogi szabályokat tartalmazza, a szomszédjogi generálklauzulán [5:23. §] túl a földtámasz, illetőleg a szomszédos telek igénybevételének jogát [Ptk. 5:24-5:25. §]. Az egyes részletszabályokat a Szomszédjogi tv. tartalmazza, amelyet a Ptk. rendelkezéseivel együtt kell alkalmazni [1. § (1) bekezdés]. A Szomszédjogi tv. 1. § (2) bekezdése pedig egyértelművé teszi azt is, hogy az ingatlanok használatával összefüggésben alacsonyabb szintű jogszabályok, így például önkormányzati rendeletek eltérő szomszédjogi szabályokat alkothatnak, minthogy a felek is alapvetően szabadon rendezhetik kapcsolatukat.

2.    Kitől követelheti kára megtérítését a tulajdonos, ha a dolgában szükséghelyzetben okoztak kárt?

Ha a szükséghelyzetbe került személy a károkozó, úgy az ő károkozását a szükséghelyzet jogellenességet kizáró körülményként befolyásolhatja, azonban a károsultnak kártalanítási kötelezettséggel tartozik. A tulajdonos akkor is a szükséghelyzetbe került személytől követelhet kártalanítást, ha a harmadik személy hárította el a szükséghelyzetet úgy, hogy a tulajdonosnak kárt okozott. Ilyen esetben tehát a károkozásra vonatkozóan a jogellenességét kizáró körülmény a harmadik személyt teljes egészében mentesíti, és nem kötelezhető kártalanítás fizetésére sem. Ha azonban a szükséghelyzet elhárítására törekvő személy a szükséghelyzet megszüntetése során indokolatlanul nagy kárt okozott, a tulajdonos tőle követelhet kártérítést.

3.    Milyen igényeket érvényesíthet a szomszéd, ha a túlépítő rosszhiszemű volt?

Rosszhiszemű túlépítés esetén a jogkövetkezmények kiválasztása a szomszédot illeti, attól a bíróság nem térhet el:
1.    Érvényesítheti egyrészt azokat az igényeket, amelyek jóhiszemű túlépítés esetén is megilletik:
- Kártalanítási igényt terjeszthet elő, amelyet részben a beépített rész használatáért, részben a telek beépítéssel okozott értékcsökkenéséért köteles a túlépítő fizetni.
- A szomszéd igényelheti a beépített rész megvásárlását, ha a földterület megosztható; ezt általában a helyi építésügyi önkormányzati rendeletek, illetve az ingatlan-nyilvántartási szabályok határozzák meg. Erre figyelemmel a túlépítéssel kapcsolatos jogvitában a telekalakítási engedély megléte olyan előkérdés, amely nélkül az ügy érdemben nem bírálható el.
- Végső soron az egész föld megvásárlását is lehet igényelni, de csak akkor, ha a beépítéssel nem érintett rész a túlépítés következtében használhatatlanná vált vagy a földdel kapcsolatos valamely jog (például átjárás) vagy foglalkozás (például állattenyésztés) gyakorlása lehetetlenné, illetőleg számottevően költségesebbé vált.
2.    Ezen túlmenően:
- Igényelheti a saját földjének a túlépítő részére való eladása helyett, hogy a túlépítő bocsássa tulajdonába a saját földjét és a túlépítéssel emelt épületet, a föld és az épület értékének megtérítése fejében.
- Választhatja azonban azt is, hogy követelje az épület lebontását. A bontás és az eredeti állapot visszaállításának költségei a túlépítőt terhelik, az általa beépített, bontásból maradt anyagot azonban elviheti. Ennek a megoldásnak az alkalmazását gazdaságossági szempontok nem akadályozhatják, mert a jog ebben a helyzetben a tulajdonvédelmi igényt tekinti elsődlegesen érvényesülő szempontnak, amely azt a tulajdonost illeti meg, akinek az ingatlantulajdonába a túlépítő a túlépítéssel jogellenesen beavatkozott.

11.  tétel
Ellenőrző kérdések:

1.    Milyen jogkövetkezményt von maga után az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezés?

A korábbi szabályozással ellentétben az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezés nem semmis, hanem hatálytalan azzal szemben, akinek jogát a tilalom biztosítja. A hatálytalan szerződés joghatása az, hogy a szerződés teljesítése nem követelhető. Ha a hatálytalan szerződés alapján teljesítés történt, a teljesítésre az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeit kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:119. §].

2.    Kiterjed-e a tulajdonjog védelme az ingatlan-adásvételi szerződés eladójával szemben az ingatlan-nyilvántartási bejegyzést engedélyező nyilatkozat kiadására irányuló igényre?

Nem, az ingatlan-adásvételi szerződés eladójával szemben az ingatlan-nyilvántartási bejegyzést engedélyező nyilatkozat kiadására irányuló igény kötelmi jogi jellegű, ezért elévül [EBH2004. 1136.].

3.    Mire irányul a végrehajtási igényper?

Keresettel kérheti a lefoglalt vagyontárgy foglalás alóli feloldását az, aki a lefoglalt vagyontárgyra a tulajdonjoga vagy más olyan joga alapján tart igényt, amely akadálya a bírósági, közigazgatási vagy adóvégrehajtás során történő értékesítésnek. Az igényper célja az, hogy az a személy, aki részben vagy egészben a dolog tulajdonosa, követelhesse az adós birtokában lévő, és ez okból lefoglalt dolgoknak a foglalás alóli feloldását, mert az adós tartozásaiért ő helytállni e vagyontárgyakkal nem köteles.

4.    Miért biztosítja a Ptk. a tulajdonos azon igényét, hogy a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse, ha az ingatlan tulajdonjogát a szerző fél főszabályként a bejegyzéssel szerzi meg?

A Ptk. változatlan formában tartja fenn az ingatlan-nyilvántartás fő szabályát, miszerint az ingatlan tulajdonjogát a szerző fél a bejegyzéssel szerzi meg. Egyes esetekben azonban a tulajdonszerzés nem a bejegyzéssel jön létre. Ilyen esetekre biztosítja a Ptk. a tulajdonos azon igényét, hogy a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse. Tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére igényt tarthat az, aki tulajdonjogát ingatlan-nyilvántartáson kívül szerezte. Ezek az esetek: az elbirtoklás [5:44. §], a ráépítés [5:70. §], az öröklés [7:87. §], illetve a házassági vagyonközösség [4:37. §]. Az ingatlan-nyilvántartáson kívüli jogszerzőt a törvény csak korlátozott védelemben részesíti: az ingatlan-nyilvántartáson kívüli jogszerző jogát ugyanis megelőzi annak a jóhiszemű jogszerzőnek a joga, aki azt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztette, sőt az is, aki őt megelőzően kérte a jogának a bejegyzését [5:175. §].

12.  tétel
Ellenőrző kérdések

1.    Ingatlan tulajdona megszerezhető-e nem tulajdonostól?

Főszabályként nem, azonban kivételesen ingatlan tulajdonjoga is megszerezhető nem tulajdonostól a nemo plus iuris elve áttörésével. Egyrészt a jóhiszemű és ellenérték fejében szerző az ingatlan-nyilvántartásba tulajdonosként bejegyzett személlyel kötött szerződés alapján akkor is megszerzi az ingatlan tulajdonjogát, ha az ingatlan-nyilvántartás nem a valós tulajdonjogi helyzetet tünteti fel, mert harmadik személy ingatlan-nyilvántartáson kívül megszerezte ugyan az ingatlan tulajdonjogát, de nem jegyeztette be. Másfelől a jóhiszeműen, az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerző fél az ingatlan tulajdonjogát nem tulajdonostól is megszerezheti, ha az Inytv. szerinti törlési per feltételei nem állnak fenn.

2.    Mit tehet az érvényes, de az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésre nem alkalmas adásvételi szerződés vevője?

Ha az egyébként érvényes írásbeli adásvételi szerződés az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésre nem alkalmas, a vevő követelheti az eladótól a bejegyzésre alkalmas okirat kiadását, annak megtagadása esetén a bejegyzéshez szükséges további – tehát nem csak a bejegyzési engedély – nyilatkozat pótlását is. Az engedélyező nyilatkozat kiadása iránti igény kötelmi jellegű, amely a másik fél szerződésszerű teljesítésével vagy a szerződésben foglalt egyéb feltétel bekövetkeztével válik esedékessé, és peres úton való érvényesíthetősége az általános elévülési idő korlátai közé esik. A jogosult jogi helyzete az öt év elteltével megváltozik, ugyanis a korábbi kötelmi jogi pozíciója – az elbirtoklás tényének bekövetkezésével (ex lege) – dologi jogi, abszolút szerkezetű jogviszonyba fordul át, amelynek következtében igényét már nem kötelmi, hanem dologi jogi alapon, jogcímes elbirtoklás címén (lásd 12.5.3.) érvényesítheti a másik féllel szemben.

3.    Az elbirtoklás útján történő tulajdonszerzés egyik törvényi feltétele a dolog sajátjakénti birtoklása. Milyen esetben állapítható meg e feltétel fennállta?

A sajátjakénti birtoklás megállapításához egyrészt az szükséges szubjektív elemként, hogy a birtokló a dolgot sajátjának véli, a dolog tulajdonosának hiszi magát (jóhiszemű birtokos), vagy tisztában van ugyan azzal, hogy a dolog másé, azonban birtoklását véglegesnek tekinti, és ahhoz részéről a tulajdonszerzés szándéka (animus) kapcsolódik. Ennek megfelelően nem beszélhetünk sajátként való birtoklásról, ha az elbirtokló tudatában van annak, hogy meghatározott jogcím alapján (például szívességi használóként, bérlőként) birtokol. Másrészt a sajátjakénti birtoklás megállapításához objektív elemként egy olyan kifelé történő megnyilvánulásnak kell társulnia, amely a tulajdonosi jogosítványok körébe tartozó magatartásban testesül meg. A bírói gyakorlat ilyen objektív megnyilvánulásként értékeli a dolog hasznosítását, az azon végzett beruházási, átalakítási, felújítási munkálatokat, a tulajdoni terhek viselését és a másokkal való érintkezésben annak kinyilvánítását, hogy a dolgot az elbirtokló a sajátjának tekinti. Ha mások felé, a hatósági eljárásokban, a tulajdonossal való levelezés során az elbirtokló úgy nyilvánul meg, hogy abból nem tűnik ki, hogy a dolgot sajátjának tekinti, vagy a tényleges tulajdonos ebbéli minőségét elismeri, azt hangsúlyozza, akkor a szubjektív mozzanat hiánya nyilvánvalóan fennáll. A bírói gyakorlat a sajátjakénti birtoklás objektív mozzanataira nagy hangsúlyt fektet, annak hiányában a puszta használat nem vezet elbirtokláshoz.

4.    Mutassa be röviden a hozzáépítés tényállását!

A hozzáépítés a ráépítés sajátos, a Ptk. által ugyanakkor külön, önálló tényállásként szabályozott esete. Hozzáépítésről akkor beszélünk, ha valaki saját anyagával jóhiszeműen a más tulajdonában levő épülethez hozzáépít, és ezzel az ingatlan értékét jelentősen növeli. A hozzáépítés kifejezés tágabban értelmezendő, abba beletartozik a más tulajdonában álló épület bővítése és átépítése is. A közös tulajdon keletkezésének megállapítása kapcsán a döntő kérdés az, hogy a beruházás az épület értékét jelentősen növelte-e vagy sem. Ha igen, akkor közös tulajdon keletkezik, ha nem, akkor a beruházó csak a jogalap nélküli gazdagodás szabályai alapján érvényesíthet igényt az épület tulajdonosával szemben. A jogalap nélküli gazdagodás mértékének megállapításánál a követelés alapja a visszakövetelés időpontjában fennálló vagyoni előny. Ebből a szempontból közömbös a beruházásra fordított összeg nagysága, illetve a visszakövetelést követően a forgalmi értékben bekövetkezett változás.
A szabályozás szubszidiárius jellegű. Ha a felek a hozzáépítés jogkövetkezményeiben, a tulajdonjogot érintő kérdésekben megállapodtak, akkor a tulajdoni viszonyok módosulására az abban foglaltak az irányadóak. A hozzáépítés következményeit rendező szerződés nincs meghatározott alakhoz kötve, az létrejöhet szóban, ráutaló magatartással vagy írásban. Amennyiben a megállapodás alapján ingatlan-nyilvántartási bejegyzés válik szükségessé, az okiratiság elvéből következően csak akkor lehet a tulajdonjogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni, ha a felek a megállapodást okiratba foglalják, és a tulajdonos a bejegyzési engedélyt megadja.

5.    Mennyiben sajátos a ráépítés, ha az a közös tulajdonban lévő ingatlanra történik?

A közös tulajdonban lévő ingatlanra történő ráépítés annyiban sajátos, hogy az építkező egy időben mind a saját, mind pedig a tulajdonostársai ingatlanára is épít. A ráépítés tehát az ingatlan minden része tekintetében valamennyi tulajdonostárs tulajdoni hányadát egy időben gyarapítja. Az építkező tulajdonostárs tulajdoni részét meghaladó tulajdoni hányad számára idegen tulajdonnak tekintendő. Ezért az építkező tulajdonostárs a tulajdonostársai tulajdoni hányadára eső rész tekintetében tulajdont szerezhet az egész ingatlanból a ráépített részre eső érték arányában. Az építkezés ténye tehát a tulajdonostársakat megillető tulajdoni arányokat ennek megfelelően módosítja, s az építkező tulajdonostárs az ezen alapuló igényét – megállapodás hiányában – per útján érvényesítheti. Ez a szabály vonatkozik a közös tulajdonban lévő dolog feldolgozására, átalakítására is.

13.  tétel
Ellenőrző kérdések:

1.    Megállapodhatnak a tulajdonostársak a közös tulajdonú ingatlan használatának és birtoklásának kérdésében?

A Ptk. nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a felek a használat és a birtoklás kérdésében megállapodjanak. A birtoklás és használat módjának szabályozása nem jelenti a közös tulajdon megszüntetését. A közös tulajdon használatának rendezése során a tulajdoni arány csupán egyik, de nem kizárólagos szempont, a használat mértéke a tulajdoni aránytól el is térhet, amely eltérés a dolog fenntartásával, kezelésével járó költségeknek a tulajdoni hányadtól eltérő viselését is eredményezheti. Egyébként a tulajdonostársat többlethasználati díj illetheti meg, ha a többség döntése folytán a hányadrészéhez képest csak kisebb arányban gyakorolhatja a tulajdonjogát. De nem illeti meg többlethasználati díj a tulajdonostársat, ha saját akaratelhatározásából nem él a használat lehetőségével. Az idevágó bírósági határozatok a fizetési kötelezettség jogcímét általában nem nevesítik, csupán a birtoklás jogát deklaráló törvényhelyre utalnak, a szakirodalom szerint a helyes jogcím a jogalap nélküli gazdagodás, de felmerülhet jogcímként a jogalap nélküli birtoklás is, hiszen a többi tulajdonostársat kizáró birtoklás annak is minősíthető. A bíróság a többlethasználati díj megállapítása során figyelembe veszi az ingatlan fekvését, műszaki állapotát, a peres felek által használt helyiségek számát, felszereltségét, beosztását, a használat módját és az egyéb körülményeket, ezek között a hasonló ingatlanok hasznosításakor elérhető bér összegét is. A többlethasználati díj mértékének meghatározásakor nem hagyható figyelmen kívül, ha valamelyik tulajdonostárs beruházása folytán nőtt a dolog értéke. Ebben az esetben az eredeti felszereltségű és állagú dolog használati értékét kell figyelembe venni. A közös tulajdon megszüntetését előirányzó, a használati kérdéseket végleges szándékkal rendező megállapodást a bíróság a közös tulajdon megszüntetésekor is figyelembe veszi – kivéve, ha a megosztás ezáltal kirívó érdeksérelmet okozhat.
A szerződésre a Ptk. kötelmi jogi általános szabályai az irányadóak. Alaki kötöttség hiányában a megállapodás létrejöhet szóban, írásban vagy ráutaló magatartással. Ráutaló magatartásként értékelendő, ha a tulajdonostársak a korábban kialakult használati rend ellen hosszabb idő távlatában sem tiltakoznak, az időmúlás ugyanis kialakult használati viszonyok megerősítését jelenti. A szerződés azonban kizárólag azokat a tulajdonostársakat köti, akik a használat rendezését célzó megállapodásban részt vettek. A megállapodás kihat a jogutódokra is, függetlenül attól, hogy általános (öröklés), vagy különös (átruházás) jogutódlásról van szó. A tulajdonostársak megállapodása rendszerint tartós jelleggel rendezi a használati viszonyokat, ezért annak módosítását a Ptk. 6:192. §-a alapján a bíróságtól lehet kérni. A bíróságnak a közös tulajdonban álló ingatlan használati módjának újrarendezésénél is az érdekek egyensúlyának megteremtésére kell törekednie, így önmagában a körülmények megváltozása nem feltétlenül indokolja az új szabályozást. Nem teremt alapot például a szerződéssel rendezett ingatlanhasználat megváltoztatására önmagában a tulajdonostársak személyében bekövetkezett változás, kiváltképpen, ha a felek a szerződést a jogutódokra is kiható hatállyal kötötték meg. Ha a fél a megállapodás tárgyában nem kéri a szerződés módosítását, akkor a szerződésben foglaltaktól egyoldalúan nem térhet el, a szerződéssel szabályozott ingatlanhasználat egyoldalú megváltoztatására nincs lehetősége.

2.    Mit jelent a közös tulajdon megszüntetése során az „alkalmatlan idő” kifogása és mi a jogkövetkezménye?

Az alkalmatlan idő kifejezés értelmezési tartománya elég széles ahhoz, hogy bármely természetű körülmény megalapozhassa az alkalmatlan idő kifogását. Olyan körülmény azonban, amely tartós vagy állandó jellegű, nem lehet a közös tulajdon megszüntetése iránti kereset elutasításának az alapja. A közös tulajdon megszüntetése iránti kereset elutasításának az alapját a Ptk. 5:83. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján csak időlegesen fennálló, azaz belátható időn belül megszűnő körülmények képezhetik. A közös tulajdon megszüntetésének a joga a tulajdonostárs erős (tulajdoni) jogosítványa, amely csak kivételesen eshet korlátok alá. Állandósult körülmények, tartósan fennálló helyzet az alkalmatlan idő kifogását nem alapozhatják meg; ilyen esetben a közös tulajdont a bíróságnak meg kell szüntetnie. Az alkalmatlan idő kifogására nem hivatkozhat az a tulajdonostárs, akinek a magatartása súlyosan összeférhetetlen (Ptk. 1:3. §). Az „alkalmatlan idő” kifogását nemcsak a felektől független, hanem az egyik vagy a másik félhez kapcsolódó ok is megalapozhatja. Így többek között megalapozhatják instabil piaci viszonyok (jelentős áringadozás vagy időleges piaci helyzetek), kialakulatlan használati viszonyok, személyes és szociális körülmények, családvédelmi szempontok, vagy akár az is, ha az adott helyzetben a bíróság nem talál észszerűen alkalmazható megszüntetési módot (például mert nincs kilátás eredményes árverésre). A bíróság az alkalmatlan idő kifogásának megalapozottságát az adott perben számba jöhető megszüntetési módok körében vizsgálja. A vizsgálat szempontjából a releváns időpont a bíróság döntésének az időpontja. Amennyiben a bíróság a közös tulajdon megszüntetése iránti keresetet az alkalmatlan idő kifogása alapján utasította el, a megszüntetést kérő tulajdonostárs a körülmények megváltozásával ismét keresetet terjeszthet elő.

3.    Mi a közös tulajdon bírói megszüntetési módjainak törvényi sorrendje?

A Ptk. 5:84. §-ában felállított sorrend köti a bíróságot, ilyen sorrendben köteles megvizsgálni, hogy az egyes megszüntetési módok alkalmazásának lehetősége fennáll-e. A közös tulajdon bírói megszüntetése esetén az alábbi törvényi sorrend érvényesül:
a)    a közös tulajdon természetbeni megosztása;
b)    a tulajdoni illetőség(ek) magához váltása (megváltása);
c)    társasháztulajdonná átalakítása;
d)    a dolog értékesítése és a befolyt vételár felosztása.
A dolog közös értékesítésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha a közös tulajdon más módon nem szüntethető meg, ezért a bírói gyakorlat értelmezése szerint a társasháztulajdonná alakítás megelőzi a közös értékesítést.

4.    Alkalmazhatóak a közös tulajdon megszüntetésének egyes módjai együttesen is?

A bírói gyakorlat szerint a közös tulajdon megszüntetésének egyes módjai együttesen is alkalmazhatóak. Ez oly módon történhet, hogy ha a tulajdonostárs a megváltási összeget az ítéletben meghatározott határidőn belül nem fizeti meg, akkor az ingatlan árverés útján történő értékesítésére kerülhet sor. Ebben az esetben az elsődleges marasztalás végrehajtására nem kerülhet sor, így kielégítést végső soron csak az egyik marasztalás nyer. Az alternatív ítéleti rendelkezésnek az anyagi jog annyiban azonban korlátot szab, hogy a bíróság a közös tulajdon megszüntetési módjainak a Ptk.-ban meghatározott sorrendjétől (5:84. §) ebben az esetben sem térhet el. Az alternatív megszüntetési módok alkalmazásának lehetősége elősegítheti a közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos jogviták végleges rendezését. Egyrészt a magához váltásra kötelezett tulajdonostársat a megváltási ár határidőben való teljesítésére sarkallja, másrészt megoldást biztosít arra az esetre, ha ennek bármely okból mégsem tenne eleget. A Ptk. rendelkezéseiben meghatározott sorrendiség azt sem zárja ki, hogy a bíróság egymás mellett, egyidejűleg különböző megszüntetési módokat alkalmazzon. Nincs anyagi jogi akadálya például annak, hogy arra alkalmas ingatlan esetén a megszüntetés egyidejűleg részben természetbeni megosztással, részben árverés útján történjék. Hasonlóképpen a bíróság az ingatlan természetbeni megosztása mellett, annak egy részén társasházat is létrehozhat.

14.  tétel
Ellenőrző kérdések:

1.    Mit jelent a társasházak korlátozott jogalanyisága?

A társasház tulajdonostársainak közössége az általa viselt közös név alatt az épület fenntartása és a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézése során jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, önállóan perelhet és perelhető, gyakorolja a közös tulajdonnal kapcsolatos tulajdonosi jogokat, viseli az közös tulajdon terheit [Társasházi tv. 3. § (1) bekezdés]. A jogi személyiség hiánya, illetve a jogképesség korlátozott volta azt jelenti, hogy a társasház általában nem lehet polgári jogok és kötelezettségek alanya, csupán az Társasházi tv. által meghatározott körben. A társasház például a személyiségi jogok körében sem rendelkezik jogképességgel. A bírói gyakorlat a közös tulajdonba tartozó helyiségek, épületek, épületrészek és területek vonatkozásában a birtokvédelemmel kapcsolatos igényeket is a relatív jogképesség körébe sorolja (Kúria Pfv.I.21.008/2007/4., EBH2008. 1784.). Ezen túlmenően azonban a dologi jogi igények érvényesítésére a társasház jogképességgel nem rendelkezik (BH2006. 252., EBH2010. 2232.). A társasházközösség jogalany a közös tulajdon tárgyait érintő felújítási, karbantartási stb. szerződések kötésekor, a szerződésszegéssel okozott kárigény, a szavatossági igények érvényesítésekor, és jogképességgel rendelkezik a közös tulajdon tárgyainak hasznosítására kötött szerződések körében. A relatív jogképesség valójában nem csak polgári jogi jogképességet jelenti, a társasház a polgári jogi relatív jogképességével összefüggésében – a gazdálkodás körében – munkajogi, adójogi jogviszonyok alanya is lehet.

2.    A társasháztulajdon érinti a társasházban lévő ingatlan jogi önállóságát?

Nem érinti, a külön tulajdonban álló ingatlan tulajdonosa az ingatlanával szabadon rendelkezhet, azt elidegenítheti, illetve megterhelheti. Ha a külön tulajdon feletti rendelkezés másnak a birtokába, használatába adásban jelentkezik, akkor az SzMSz rendelkezése szerint a tulajdonostársat bejelentési kötelezettség terheli. Mint az ingatlan tulajdonosa azonban továbbra is felel a közös költség megfizetéséért és a lakók nem megfelelő magatartásáért. Az egyéb tulajdonosi jog gyakorlásában azonban korlátozva lehet abban az értelemben, hogy az Társasházi tv. a társasházközösség számára a szervezeti-működési szabályzaton és a közgyűlésen keresztül lehetőséget biztosít az ingatlan használatának, hasznosításának a szabályozására, illetve korlátozására a tulajdonostársak törvényes érdekeivel összhangban. Másrészről az alapító okiratban a külön tulajdonban álló lakásra, helyiségre elővásárlási, illetve előbérleti jog alapítható. Erre kizárólag az alapító okiratban van lehetőség és csak valamely tulajdonostárs javára.

3.    Kit illet a perbeli cselekvőképesség egy társasházban?

A perbeli cselekvőképesség a közös képviselőt (az intézőbizottság elnökét) illeti meg. A társasháznak vagy a tulajdonostársaknak ezzel ellentétes rendelkezése harmadik személyekkel szemben hatálytalan. A közös képviselet és az intézőbizottság a társasház törvényes képviseletének két egyenrangú módja, egyidejűleg azonban csak az egyik működhet a társasházban.

4.    Miként alapítható társasház?

Társasházat fennálló vagy felépítendő épületre lehet alapítani, ha abban legalább két, külön tulajdonként bejegyezhető lakás, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiség van vagy alakítható ki. Társasházat létesíthet az ingatlan valamennyi tulajdonostársa vagy az ingatlan tulajdonosa (például az egyes lakások értékesítése céljából a lakóépület építtetője) mint egyszemélyi alapító, alapító okiratban kifejezett alapítási elhatározással. A társasháztulajdon – az alapításra bármely módon kerül is sor – az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéssel keletkezik. Ha az alapító okiratot a tulajdonostársak elfogadják, de a bejegyzés elmarad, a társasház mint jogalany nem jön létre, de a tulajdonostársak kötelesek lesznek a szerződésben foglaltak szerint viselni a közös tulajdon terheit. A Társasházi tv. 4. §-a rögzíti, hogy a nem lakás céljára szolgáló helyiségekből álló minden egyéb épületre is e törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

15.  tétel
Ellenőrző kérdések:

1.    Mit értünk a zálogjog alapítása alatt?

A zálogjog alapítása kétkomponensű jogi tény: a zálogjog alapításához ugyanis egyfelől zálogszerződést kell kötniük a feleknek, másfelől végbe kell mennie a publicitást biztosító jogi ténynek, szükséges a zálogjog megfelelő nyilvántartásba való bejegyzése (jelzálogjog) vagy a zálogtárgy birtokának a zálogjogosult részére való átruházása (kézizálogjog) is. A zálogjog e két fajtája között az alapvető különbség, hogy míg előbbi esetén a zálogjog alapításakor a zálogtárgy a zálogkötelezett birtokából kikerül, és azt a zálogjogosult vagy harmadik személy (zálogtartó) őrzi [5:94. § (1) bekezdés], addig utóbbi esetén ez nem feltétele a zálogjog létrejöttének [5:108. § (1) bekezdés].
A zálogjogot alapító ügylet kötelmi jogi eleme a zálogszerződés. Kizárólag a zálogjog nyilvánosságát megteremteni hivatott többletcselekmény – a birtok átruházása, illetőleg a nyilvántartási bejegyzés – tekinthető dologi jogi ügyletnek. Mindkettő jogcímes jellegű, vagyis az alapügylet érvénytelensége kihat a birtokátruházás, illetve a nyilvántartási bejegyzés érvényességére is. Érvénytelen alapügylet esetén a kézizálogjog tárgya visszakövetelhető, jelzálogjog esetén pedig a nyilvántartási bejegyezés törlését lehet kérni.

2.    Meddig terjed a zálogtárggyal történő helytállás?

A Ptk. 5:98. § (1) bekezdése a zálogkötelezett helytállásának járulékos jellegét emeli ki. A zálogtárggyal való helytállás a biztosított kötelezettséghez igazodik; a személyes kötelezett és a zálogkötelezett kötelezettsége nem azonos, jellege és mértéke sem feltétlenül egyezik meg. A személyes kötelezett helytállási kötelezettsége korlátlan, vagyis a tartozásért teljes vagyonával köteles helyt állni. Ezzel szemben a dologi zálogkötelezett helytállási kötelezettsége korlátozott (cum viribus), ami azt jelenti, hogy helytállási kötelezettsége csak az elzálogosított vagyontárgyakra terjed ki, a teljes magánvagyonára azonban nem. A kötelezettségek jellege eltérhet például akkor, ha nem pénzbeli követelést biztosít a zálogjog [5:97. § (2) bekezdés]. A zálogtárggyal való helytállás mértéke pedig eltérhet akkor is, ha a zálogtárgy csak a biztosított követelés meghatározott részét, vagy csak egy meghatározott értékhatárig [5:98. § (3) bekezdés] biztosítja. Bármelyik előbb említett esetre igaz azonban, hogy a zálogtárggyal való helytállás a biztosított követeléshez igazodik: eltérő jellegű szolgáltatás esetén az átszámítás, eltérő mérték esetén az arányosítás révén. A zálogtárggyal való helytállás terjedelme tehát a biztosított követeléssel egyenes arányban változik: annak növekedése esetén – keretösszeg meghatározása esetén a keretösszeg eléréséig – növekszik, annak csökkenése esetén pedig csökken; ha pedig a követelés megszűnik, akkor a zálogjog is megszűnik [BH2005. 188.; BH1996. 601.].
A Ptk. 5:98. § (2) bekezdése diszpozitív szabály: a felek eltérő rendelkezése hiányában a zálogtárggyal való helytállás kiterjed a biztosított követelés kamataira, a követelés és a zálogjog érvényesítésének szükséges költségeire és a zálogtárgyra fordított szükséges költségekre. Nincs ugyanis semmilyen észszerű akadálya annak, hogy a zálogkötelezett a zálogtárgyat csak a tőkekövetelés biztosítására ajánlja fel.
A Ptk. 5:98. § (3) bekezdése értelmében a zálogtárggyal való helytállás terjedelmét a felek a zálogszerződésben nemcsak a biztosított követelések körének szűkítésével, hanem egy keretösszeg meghatározása révén is korlátozhatják (keretbiztosítéki zálogjog). Ebben az esetben a zálogtárgy a biztosított követelést a keretösszeg erejéig biztosítja: a keretösszeget meghaladó követelésért a zálogkötelezett nem köteles helytállni, ugyanakkor a zálogjogosult a keretösszeget nem jogosult kimeríteni, ha a biztosított követelés nem éri el a keretösszeget.

3.    Mi lehet zálogjog tárgya?

A Ptk. 5:101. § (1) bekezdése szerint zálogjog tárgya bármely vagyontárgy lehet azzal, hogy kézizálogjog tárgya csak ingó dolog lehet. Külön szól a Ptk. 5:101. § (3) bekezdése arról, hogy közös tulajdonban álló dolognak a zálogkötelezett tulajdonában lévő tulajdoni hányada, több személyt megillető jognak a zálogkötelezettet megillető hányada, továbbá osztható követelés meghatározott része felett is alapítható zálogjog. A zálogtárgyat általában konkrét elnevezéssel, megnevezéssel jelöli meg a zálogszerződés. A legegyszerűbb ez ingatlan esetében, ahol az ingatlan adatainak rögzítése elegendő – a bejegyzés érdekében meghatározott adatok közlése követelmény is – a zálogtárgy körülírásához. Vannak azonban sajátos esetek is, amikor a meghatározás e módja nem lehetséges. A Ptk. 5:102. §-a kimondja, hogy ha a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgyát többnyire körülírással határozták meg, a zálogjog tárgyát mindenkor azok a körülírásnak megfelelő dolgok, jogok, követelések alkotják, amelyek felett a zálogkötelezett rendelkezési joggal bír. Ilyen körülírás például, amikor a zálogkötelezett meghatározott telephelyén fellelhető ingó vagyontárgyakat jelölik meg (jellemzően árukészlet).

4.    Mi jellemzi a zálogkötelezett birtoklását jelzálogjog esetén?

Jelzálogjog esetén a zálogkötelezett birtoklásának sajátosságát az adja, hogy tulajdonjogát zálogjog terheli. A zálogkötelezett a zálogjog megalapítását követően már nem közvetlenül a tulajdonjogából fakadóan, hanem a jelzálogjog szabályai alapján birtokolja a zálogtárgyat. A zálogkötelezett birtoka ezért a zálogjogosulttól származtatott albirtok. Ebből fakad a zálogkötelezettnek az a kötelezettsége, hogy a zálogtárgyat mint a biztosított követelés biztosítékát, kizárólag a törvényben meghatározott keretek között használja, és a zálogjogosult számára épségben megőrizze. A zálogtárgy azért marad a zálogkötelezett birtokában, hogy tovább folytathassa gazdasági tevékenységét, és ezzel megtermelhesse a zálogjoggal biztosított követelés visszafizetésének az eszközét. A zálogkötelezett birtoklása tehát célhoz kötött, és a birtoklás e célhoz kötöttségéből következik, hogy a zálogkötelezettnek a zálogtárgy használatára és hasznosítására vonatkozó joga korlátozott: e jogot köteles a zálogtárgy rendeltetésének megfelelően gyakorolni.

16.  tétel
Ellenőrző kérdések:

1.    Mi határozza meg a zálogjogok rangsorban elfoglalt helyét?

A Ptk. 5:118. §-a értelmében a zálogjogok rangsorban elfoglalt helyét, vagyis ranghelyét főszabályként a zálogjog alapításának időpontja határozza meg. Ki kell emelni, hogy a Ptk. 5:118. §-a nem a zálogjog létrejöttének [5:87. §], hanem a zálogjog alapításának [5:88. §] időpontját tekinti irányadónak, vagyis amikor a zálogszerződés alapján a jelzálogjogot a megfelelő nyilvántartásba bejegyzik [5:93. §], illetve amikor a kézizálog tárgyának birtokát a zálogjogosultra átruházzák [5:94-5:95. §]. Természetesen a zálogjog létrejötte feltétele annak, hogy a zálogjogot a rangsorba beállíthassuk, de a zálogjog ranghelyét mégsem ennek időpontja fogja meghatározni. E rendelkezés indoka, hogy a hitelbiztosítéki nyilvántartásba olyan zálogtárgy vonatkozásában is be lehet jegyezni jelzálogjogot, amely még nem létezik, vagy amelyen a zálogkötelezettet még nem illeti meg a rendelkezési jog [5:93. § (4) bekezdés]; az ilyen zálogjog (előzetes) bejegyzésének pedig nem lenne értelme, ha a zálogjogok rangsorát a zálogjog létrejöttének időpontja határozná meg.

2.    Miként alakul az óvadék és a zálogjog közötti rangsor?

Pénzen és értékpapíron, akárcsak egyéb ingó dolgon egyaránt lehet jelzálogjogot és kézizálogjogot (óvadékot) alapítani. Egyéb ingóságok esetén a kétfajta zálogjog közötti sorrend egyértelműen rendezhető a zálogjog megalapításához kötődő ranghely elve alapján. Pénz és értékpapír esetén azonban, ezek helyettesíthető jellege és forgalmi funkciója következtében ez számos esetben nehezen tisztázható helyzetet eredményezne. E bizonytalanság elkerülése és az óvadékból fakadó közvetlen kielégítési jog feltétlen érvényesülésének biztosítása érdekében a Ptk. kimondja, hogy e vagyontárgyak esetében a birtokátruházás (számlajóváírás vagy a számlavezetővel kötött megállapodás) útján alapított zálogjog ranghelye elsőbbséget élvez az egyéb zálogjogokkal szemben. Hiába előzi meg tehát a pénzt is magában foglaló ingó-jelzálogjog időben az óvadék alapítását, az óvadék jogosultját megillető kielégítési jog elsőbbséget élvez a jelzálogjoggal szemben.

3.    Milyen feltételek mellett érvényesül a zálogtárgy megszerzését biztosító zálogjog elsőbbsége?

A Ptk. 5:122. §-a azt a helyzetet kívánja kezelni, amikor az adós vagyonát már terheli zálogjog, méghozzá olyan zálogjog, aminek a tárgya körülírással van meghatározva úgy, hogy a zálogjog kiterjed az újonnan beszerzett – a körülírás alapján a zálogtárggyal azonos fajtájú – vagyontárgyakra is. Jelen rendelkezés sem vonja ki az újonnan beszerzett vagyontárgyat a korábbi zálogjog hatálya alól, azonban e vagyontárgyak tekintetében kielégítési elsőbbséget biztosít az új vagyontárgyak beszerzését finanszírozó hitelezők javára. Ez az előírás tehát kivételt teremt az alól az általános szabály alól, amely szerint a zálogjog ranghelye az alapítás idejéhez kötődik (Ptk. 5:118. §), és elsőbbségi ranghelyet biztosít egy később alapított zálogjog számára. A Ptk. egyértelművé teszi, hogy ez a kivételes ranghely egyaránt megilleti az áruhitelt (fizetési haladékot, részletfizetési kedvezményt) nyújtó kereskedőt és a pénzhitelt nyújtó bankokat. Mindkét esetben nélkülözhetetlen feltétel azonban az, hogy a zálogjog a zálogtárgy beszerzéséhez nyújtott hitelt (áru- vagy pénzhitelt) biztosítsa. Az új zálogjog tehát gazdasági értelemben nem a biztosítékok meglévő köréből von el egy vagyontárgyat, hanem az újonnan nyújtott hitelből beszerzett új vagyontárgy szolgál a kivételezett zálogjog tárgyául.
Az előzőek szerint biztosított kedvezmény – egy már fennálló zálogjog jogosultja számára hátrányos – eltérést jelent a zálogjog ranghelyére vonatkozó főszabálytól, a Ptk. ezért alkalmazhatóságát ahhoz a feltételhez köti, hogy a tényleges és potenciális érdekeltek időben megfelelő értesítést kapjanak e kivételes bánásmódban részesülő zálogjog megalapításáról. E kedvező ranghely tehát csak abban az esetben illeti meg a zálogjogosultat, ha a következő két konjunktív feltétel teljesül:
1.    a zálogul szolgáló vagyontárgy zálogkötelezett által való megszerzése előtt kerül sor a zálogjog bejegyzésére a hitelbiztosítéki nyilvántartásba;
2.    a zálogkötelezett még az új vagyontárgy megszerzése előtt írásban közvetlenül is értesítse azokat a korábbi zálogjogosultakat, akiknek a zálogjoga az új vagyontárgyra is kiterjed.

17.  tétel
Ellenőrző kérdések:

1.    Mit jelent a lex commissoria tilalma?

Lényeges alapelv, hogy a zálogkötelezett a zálogjoga alapján – annak megnyílása előtt, illetve megnyílásakor – nem szerezheti meg a zálogtárgy tulajdonjogát. Ez a lex commissoria tilalma, amelyet a Ptk. 5:136. §-a mondja ki: semmis az olyan megállapodás, amely szerint a zálogjogosult kielégítési joga megnyílásakor megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát.

2.    Miként gyakorolhatja kielégítési jogát a zálogjogosult fogyasztóval szemben?

Ha a zálogjogosult a zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítésének lehetősége mellett dönt, választása szerint a zálogtárgyat maga értékesítheti, megszerezheti a zálogtárgy tulajdonjogát vagy érvényesítheti az elzálogosított jogot vagy követelést azzal, hogy a Ptk. 5:127. § (2) bekezdése értelmében a zálogjogosult a kielégítési jog érvényesítésének választott módjáról másikra térhet át. A zálogjogosult szabadságát korlátozza a Ptk. 5:128. §-a, amely szerint a zálogjogosult a fogyasztóval szembeni kielégítési jogát bírósági végrehajtáson kívül csak akkor gyakorolhatja, ha:
a) az óvadék tárgyára vonatkozóan a közvetlen kielégítés jogával él,
b) az elzálogosított jogot vagy követelést e törvény szerint érvényesíti, vagy
c) a kielégítési jog megnyílása után a zálogkötelezettel a zálogtárgy zálogjogosult által történő értékesítésének módjában írásban megállapodott.
E szabályok garanciális jellegűek, a fogyasztónak minősülő – akár személyes, akár dologi – zálogkötelezett érdekeit védik, akkor is, ha a zálogszerződés nem minősül egyébként a Ptk. 5:90. §-a szerinti fogyasztói zálogszerződésnek.

3.    Mit jelent a zálogjogosult elszámolási kötelezettsége?

Bármilyen formában és bármilyen okból is kerül sor a zálogtárgy értékesítésére, a zálogjogosultat minden esetben elszámolási kötelezettség terheli. Az elszámolási kötelezettség óvadék esetén is fennáll. Az elszámolási kötelezettség kógens szabály. Az elszámolásnak írásban kell megtörténnie, és a zálogkötelezett mellett azoknak a személyeknek kell megküldeni, akik a Ptk. 5:131.§ (1) bekezdése alapján az értékesítésről szóló előzetes értesítés megküldésére is jogosultak voltak. Ezt követően a zálogjogosult késedelem nélkül köteles a befolyt vételárnak a beszedett hasznokkal növelt és a zálogtárgy őrzésével, állagának fenntartásával, feldolgozásával, átalakításával és értékesítésével kapcsolatban felmerült költségekkel csökkentett összegét – a zálogjogok rangsora és a zálogjoggal biztosított követelések mértéke szerint – felosztani a zálogtárgyat terhelő zálogjogok jogosultjai között és a fennmaradó összeget a zálogkötelezettnek kiadni. Ebben a körben a gondos eljárás kötelezettsége terheli a zálogjogosultat, a hiányos vagy téves elszámolásnak kártérítési jogi következményei lehetnek. Eltérő megállapodás hiányában a hasznok elszámolására a Ptk. 6:46. §-a az irányadó. Ennek alapján a hasznokat elsősorban a költségekre, majd a kamatokra, végül pedig a főtartozásra kell elszámolni.
Ha a befolyt vételár a többi zálogjogosult követelését nem fedezi, követelésük a ki nem elégített rész erejéig fennmarad. Ezt a fennmaradó követelést továbbra is érvényesíthetik a személyes adóssal szemben, a zálogkötelezettel szemben azonban nem, hiszen a zálogtárgy értékesítése miatt zálogjoguk megszűnt. A zálogkötelezettel szembeni fellépést az is kizárja, hogy helytállási kötelezettsége kizárólag a zálogtárgyra korlátozódik. Ezen túlmenően legfeljebb a zálogtárgyat értékesítő zálogjogosulttal szemben érvényesíthetnek kártérítési igényt, ha a zálogtárgyat értékesítő és az elszámolást készítő zálogjogosult – tudomása ellenére – a befolyt vételárból fennmaradó összegből nem elégíti ki a többi zálogjogosult követelését, hanem ezt az összeget közvetlenül a zálogkötelezettnek adja ki.

4.    Milyen esetben rendelkezik a zálogjogosult közvetlen kielégítési joggal?

Az óvadék lényegét jelentő közvetlen kielégítési jog kivételt képez a lex commissoria tilalma alól. A közvetlen kielégítési jog lényege, hogy elkerülhetővé válik a jogosult számára a zálogjog érvényesítéséhez szükséges eljárás. Ez még a kielégítési jog bírósági végrehajtási eljáráson kívüli gyakorlásánál is nagyobb hatalmat biztosít a jogosultnak. Ennek alapjául az óvadék speciális tárgyai szolgálhatnak. A Ptk. 5:138. § (1) bekezdése kizárólag a biztosított követelés összege erejéig engedi a közvetlen kielégítést, ezért is lényeges, hogy az óvadék tárgyának pénzegyenértéke a kielégítés időpontjában egyértelműen megállapítható legyen. Ez a pénz, a fizetésiszámla-követelés, illetve a pénzkövetelést megtestesítő értékpapír esetén általában nem jelent problémát [ha pénznemük eltér a biztosított követelés kirovó pénznemétől, az átszámításra alkalmazható a Ptk. 6:45. § (2) bekezdésében foglalt diszpozitív szabály]. Az óvadék egyéb tárgyai esetén azonban azok pénzegyenértéke nem ilyen egyértelműen meghatározható, ezért is követeli meg a jogalkotó, hogy ezeknek legyen tőzsdei vagy egyéb nyilvánosan jegyzett piaci ára.

18.  tétel
Ellenőrző kérdések:

1.    Mit jelent a perszonálfólium elve?

A Ptk. fenntartja az ingó-jelzálogjog intézményét, de megszüntette a közjegyzői zálogjogi nyilvántartást. Ehelyett a hitelbiztosítéki nyilvántartás intézményét vezette be, amely a nem lajstromozott ingó dolgokon, jogokon és követeléseken alapított jelzálogjogokat, valamint a Ptk.-ban meghatározott egyéb biztosítéki jogokat tartja nyilván. Ilyen kötelezően bejegyzendő biztosítéki jog az ingó dologra vonatkozó tulajdonjog-fenntartás [Ptk. 6:216. § (4) bekezdés], a faktoring (Ptk. 6:406. §), valamint a pénzügyi lízing, ha a lízingtárgy ingó dolog vagy jog [Ptk. 6:410. § (2) bekezdés]. A hitelbiztosítéki nyilvántartás nem reálfóliumokból áll, hanem a zálogkötelezettek személyéhez kapcsolódóan tartalmazza a bejegyzéseket (perszonálfólium).

2.    Mit jelent a negatív közhitelesség?

A nyilvántartással kapcsolatban tehát csak úgynevezett negatív közhitelességről beszélhetünk: bejegyzés nélkül harmadik személyekkel szemben hatályos jelzálogjog nem állhat fenn, a bejegyzés önmagában azonban nem bizonyítja a zálogjog létrejöttét. Az ellenkező bizonyításig a nyilvántartásban rögzített hitelbiztosítéki nyilatkozatról vélelmezni kell, hogy azt a nyilatkozatot tevő tette, a nyilvántartásban rögzített időpontban és tartalommal. A hitelbiztosítéki nyilvántartás adatát sérelmesnek tartó fél igényét bírósági úton érvényesítheti az ellen, aki a nyilvántartásban szereplő tartalom feltüntetése érdekében a hitelbiztosítéki nyilatkozatot tette. Ebben a perben a hitelbiztosítéki nyilatkozat valósággal egyezőségét és a nyilatkozatban szereplő adatok helyességét annak kell bizonyítania, aki a hitelbiztosítéki nyilatkozatot tette. A bíróság a perben soron kívül jár el.

3.    Milyen hitelbiztosítéki nyilatkozatokat ismer?

A hitelbiztosítéki rendszer regisztrált felhasználója által tett nyilatkozatok a hitelbiztosítéki nyilatkozatok. A hitelbiztosítéki nyilatkozatok típusait a Hbnytv. 7. § (1) bekezdése sorolja fel, amelyek az alábbiak: zálogjogosulti nyilatkozat, zálogkötelezetti nyilatkozat, eladói nyilatkozat tulajdonjog-fenntartással történő eladásról, faktori nyilatkozat, lízingbeadói nyilatkozat, valamint egyéb, a Hbnytv. szerinti nyilatkozat. Garanciális szabály, hogy a zálogjogosult által tett nyilatkozatról a zálogkötelezett, a zálogkötelezett által tett nyilatkozatról a zálogjogosult a nyilatkozattételt követően késedelem nélkül, elektronikus úton értesítést kap.

19.  tétel
Ellenőrző kérdések:

1.    Milyen feltételek mellett jöhet létre földhasználati jog megállapodással?

A föld tulajdonosa és az építkező megállapodása folytán lesz az épület önálló tulajdonjog tárgya, vagy ha a földön már épület áll, az ingatlan tulajdonosa rendelkezhet úgy, hogy a földet és a rajta álló épületet önálló ingatlanként jegyezzék be az ingatlan-nyilvántartásba (5:18. §). A földtulajdonossal a földhasználatra vonatkozó megállapodást az építkezés megkezdése és befejezése után is meg lehet kötni. A megállapodás visszterhes is lehet, ellenérték azonban csak az alapítással egyidejűleg köthető ki azzal, hogy a földtulajdonos időszakonként visszatérő szolgáltatást nem köthet ki. Ha azonban a földhasználati jogot ingyenesen alapították, utóbb azt nem lehet visszterhessé tenni. Megállapodás esetén a jogalapításról kiállított okiraton alapuló bejegyzés keletkezteti a földhasználati jogot [5:168. § (2) bekezdés].

2.    Átruházható a haszonélvezeti jog?

Nem. A haszonélvezet személyhez kötött, másra átruházni nem lehet; annak azonban nincs akadálya, hogy a haszonélvező a haszonélvezet gyakorlását másnak átengedje. A haszonélvezeti jog – mint dologi jogviszony – eredeti tartalma szerint fennmarad, alanyváltozás nem történik, a haszonélvező és a haszonélvezet gyakorlására jogot szerző személy között – ingyenes vagy visszterhes – kötelmi jogviszony keletkezik. A haszonélvezet gyakorlásának átengedése csak addig tarthat, amíg a haszonélvezeti jog fennáll, vagyis ennek megszűnésével megszűnik az átengedéséről szóló szerződés is. A haszonélvezet gyakorlása átengedhető magának a tulajdonosnak is. Az ilyen megállapodásnak ugyancsak kötelemkeletkeztető hatálya van, jogviszonyukra a megállapodás tartalma lesz irányadó, anélkül, hogy a dologi jogi viszony megszűnne közöttük. Ha a dolog tulajdonosa a haszonélvező örököse, akkor annak halálával a jogviszonyba annak jogutódjaként lép be. Egyéb esetekben a haszonélvezőnek a tulajdonos sem a haszonélvezetre vonatkozó szabályok, sem pedig a szerződési jogi szabályok alapján nem lesz jogutódja.
Amennyiben a haszonélvező a haszonélvezet gyakorlását ellenérték fejében kívánja átengedni, köteles erről – a feltételek közlése mellett – a tulajdonost értesíteni. Ha a tulajdonos a dolog használatára – a közölt feltételek mellett – igényt tart, a haszonélvező csak vele köthet szerződést, illetőleg az ajánlat elfogadása a szerződést már létre is hozza közöttük, ha a haszonélvező elmulasztja a közlést, a tulajdonos arra hivatkozhat, hogy a szerződés vele szemben hatálytalan és mint előjogosult, akár perrel is kérheti a dolog birtokának és használatának átengedését.

3.    Mikor szűnik meg a haszonélvezeti jog?

A haszonélvezet megszűnik, ha arról a haszonélvező lemond vagy a megszűnésben a tulajdonossal megállapodnak (megszüntetés jogügylettel), a határozott időtartam lejártával, a jogosult halálával, a dolog elpusztulásával (ha a dolgot nem állítják helyre), továbbá akkor, ha a haszonélvező szerzi meg a dolog tulajdonjogát. A haszonélvezetnek jogügylettel való megszüntetéséhez a haszonélvező lemondó nyilatkozata, és ingatlanon vagy ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogon fennálló haszonélvezet esetében a haszonélvezeti jog ingatlan-nyilvántartásból való törlése is szükséges.
Jogi személyek javára fennálló haszonélvezeti jog csak a jogi személy jogutód nélküli megszűnésével szűnik meg. Természetes személyek halála esetén a haszonélvezeti jog nem képezi a hagyaték részét, mert a haszonélvezet a jogosult halálával megszűnik. Jogi személyek esetében azonban a jogutódlással járó szervezeti változások következtében a haszonélvezeti jog a jogutódra átszáll a jogi személyek jogutódlással járó szervezeti változásaira vonatkozó általános szabályok szerint. Ez a rendelkezés dogmatikailag következetlen ugyan, a célja azonban az, hogy a haszonélvezeti jog elvesztésének a lehetősége ne tartsa vissza a jogi személyeket az átalakulástól, ha egyébként a működésük hatékonyságának a biztosítása ezt tenné szükségessé.
Mivel a haszonélvezeti jog megszűnik akkor is, ha a dolog tulajdonjogát a haszonélvező szerzi meg (consolidatio), a Ptk. nem teszi lehetővé, hogy a tulajdonos a tulajdonában lévő dolgon haszonélvezeti jogot létesítsen (nulli res sua servit elve). A haszonélvezeti jog a törvény által meghatározott további esetekben a törvény erejénél fogva szűnik meg.

4.    Milyen, a törvény erejénél fogva létrejövő szolgalmat ismer?

A szolgalmak közül az egyetlen, amely nemcsak szerződés vagy hatósági határozat, hanem a törvény erejénél fogva is létrejöhet: az útszolgalom. E szolgalom akkor jön létre, ha az ingatlan nincs összekötve megfelelő közúttal (közúttól más földrészlet választja el), vagy ha érintkezik ugyan közúttal, de az közlekedésre nem megfelelő (úgynevezett szükségbeli út). A Ptk. 5:160. § (2) bekezdése közvetlenül kötelezi a szomszédos ingatlanok tulajdonosait az átjárás tűrésére. Ha e kötelezettség teljesítésének módja a felek kölcsönös együttműködésével nem alakul ki, a bíróság dönt róla. A bíróság az ilyen perekben a törvényen alapuló szolgalomnak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséről hoz határozatot: dönt arról, hogy a jogosult az átjárást az ingatlan melyik részén, milyen útvonalon és milyen terjedelemben gyakorolhatja. A bíróságnak az indokolt szükségletek és a szolgáló telek kíméletének egybevetésével kell meghoznia döntését. Az útszolgalom a korábbi bírói gyakorlat szerint csak gyalogos átjárásra jogosított, de a technikai fejlődés, a közlekedési szokások változására figyelemmel már a konkrét eset függvényében gépjármű átjárásra is jogosíthat. A bírói gyakorlat szerint az igény érvényesítése, az útszolgalom alapítása fejében kártalanítás jár. A szükségbeli út nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az uralkodó telek tulajdonosa ahhoz képest nagyobb terjedelemben, elbirtoklással szerezzen útszolgalmat.

20.  tétel
Ellenőrző kérdések:

1.    Mit tartalmaz a tulajdoni lap?

A tulajdoni lap adattartalma három részre (I., II. és III.) különül el. Az I. részen kell nyilvántartani az ingatlanra vonatkozó adatokat (például jogi jellege, területe, művelési ága, természetbeni fekvése, az ingatlan mindenkori birtokosát megillető telki szolgalom). A II. rész az ingatlan tulajdonosára, illetve a vagyonkezelői jog jogosultjára vonatkozó egyes adatokat tartalmazza. A tulajdoni lap III. részén kell feltüntetni az ingatlan terheit, továbbá az ingatlanra vonatkozó egyéb jogosultságokat, jogilag releváns tényeket (például földhasználati jog, haszonélvezeti jog, zálogjog, elővásárlási jog, elidegenítési és terhelési tilalom, kisajátítási eljárás megindítása, épület létesítésének, lebontásának ténye).

2.    Mit jelent a bejegyzés konstitutív hatásának az elve?

A bejegyzés a jogszerzés teljes hatályú, végleges rögzítése az ingatlan-nyilvántartásban, amely a jogváltozást közvetlenül, a felek további nyilatkozata vagy harmadik személy, illetőleg hatóság igazolásától függetlenül idézi elő. A közhiteles ingatlan-nyilvántartás tartalmához fűződő hatályok akkor is a bejegyzés tartamához kapcsolódnak, ha az az okirati tartalomtól eltér.

3.    Ingatlan tulajdonjoga megszerezhető-e nem tulajdonostól?

Igen. Egyrészt abban az esetben, ha a törlési per indítására jogosult személy a pert a hároméves jogvesztő határidőn belül a további jogszerzővel szemben nem indította meg, ugyanis az érvénytelen bejegyzésen alapuló további bejegyzés a jogszerző jóhiszeműsége esetén az ingatlan-nyilvántartásból akkor törölhető, ha a törlési per indítására jogosult személy a pert a hároméves jogvesztő határidőn belül a további jogszerzővel szemben is megindította. E határidő eltelte után indított perben a jóhiszemű további jogszerző jogának a törlését az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége kizárja. Másrészt az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonos bejegyzési igényének is korlátja a tulajdonszerzését követően bejegyzett jóhiszemű szerző joga. Az ingatlan-nyilvántartáson kívüli jogszerzőt (például az elbirtoklót) a törvény csak korlátozott védelemben részesíti, ha a Ptk. 5:37. §-a alapján nem jegyezteti be tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba: az ingatlan-nyilvántartáson kívüli jogszerző jogát ugyanis megelőzi annak a jóhiszemű jogszerzőnek a joga, aki azt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztette, sőt azé is, aki őt megelőzően kérte a jogának a bejegyzését [5:169. § (1) bekezdés].

4.    Mit jelent a rangsor elve?

Anyagi jogi értelemben a rangsor elve azt jelenti, hogy az ingatlanra bejegyzett jogok ingatlan-nyilvántartási sorrendjét (rangsorát) a bejegyzések hatályának kezdetére irányadó időpontok határozzák meg. Eljárási értelemben a rangsor az iktatott kérelmek elintézésének sorrendje, amely bizonyos kivételek mellett a kérelmek iktatási sorrendjéhez igazodik. Az azonos napon érkezett kérelmek bejegyzésének sorrendjét (illetőleg ranghelyét) a bejegyzés alapjául szolgáló okiratok keltezésének, kiállításának vagy – ha az okirat alapján való bejegyzéshez ellenjegyzés szükséges – ellenjegyzésének időpontja határozza meg. Egymást kizáró jogok, tények esetében a rangsorban hátrább álló, későbbi jog a hatályos (például tulajdonjogok viszonylatában); egymással megférő jogok és tények esetében a rangsorban előrébb álló megelőzi a később szerzett jogot (például haszonélvezeti jogok gyakorlása). A később szerzett jogok csak annyiban érvényesülhetnek, amennyiben azok nem érintik hátrányosan a korábban, azaz előnyösebb ranghelyen bejegyzetteket.

5.    Melyek a perindítás ténye feljegyzéséhez fűződő joghatások?

A peróvó, jogóvó és jogszerző joghatás. A peróvó joghatás lényege, hogy az eljárás eredményeként az ítélet jogereje kihat azokra is, akik a perben félként nem szerepeltek, de a perindítás tényének feljegyzését követően szereztek valamilyen jogot az ingatlanban. A jogóvó hatás a már megszerzett jog védelmét szolgálja, mert a perfeljegyzés folytán a későbbi szerző – függetlenül a szerzés visszterhes jellegétől – már nem minősül jóhiszeműnek. A jogszerző hatás lényege, hogy a jogosultnak még nincs az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagy az ingatlan-nyilvántartáson kívül már korábban megszerzett dologi joga (tulajdonjog), de a dologi jog szolgáltatására irányuló kötelmi igényét a perfeljegyzés mindenkivel szemben biztosítja, és ebben a formában szintén dologi jogi védelemben részesül.

Online cikkek

1. tétel

1. Vékás Lajos: A Polgári Törvénykönyv első hét évéről (JK, 2021/3., 101-112. o.)
2. Dr. Hajdu Edit: A joggal való visszaélés tilalmának ítélkezési gyakorlata (MJO, 2017/1., 58-61. o.)
3. Benke József: A Ptk. alapelveinek konkurenciájáról (JK, 2021/5., 229-237. o.)
4. Komlós Ádám: A bírósági úton nem érvényesíthető követelések - elméleti kérdések, gyakorlati tapasztalatok [1] (MJ, 2020/7-8., 411-422. o.)

2. tétel

1. Schultz Márton: Gondolatok a személyiségi jogok generálklauzulájáról és az emberi méltóságról (MJ 2016/12., 685-697. o.)
2. Vigh Márta: Embriók a polgári jogban (CSJ, 2017/4., 8-13. o.)
3. Vélelem és fikció (Tóth J. Zoltán, IJOTEN/Jogbölcselet, 127. szócikk, lezárás dátuma: 2020.07.15.)

3. tétel

1. Dr. Kőrös András: Az új Ptk. a Kúria gyakorlatában (CSJ, 2016/2., 44-50. o.)
2. Kőrös András: A cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés új szabályrendszere a Kúria gyakorlatában (CSJ, 2019/4., 47-55. o.)
3. Dr. Filó Erika: A gyámságról és a gondnokságról (JURA, 2018/2., 324-331. o.)
4. A fogyatékossággal élő személyek jogai (Bárd Petra, IJOTEN/Alkotmányjog, 73. szócikk, lezárás dátuma: 2019.05.20.)
5. Bereczki Ildikó: Gondnokság és más támogatási formák (MJ 2016/12., 708-715. o.)

4. tétel

1. A házasság megszűnése (Nagy Márta, IJOTEN/Családjog, 53. szócikk, lezárás dátuma: 2018.07.06.)
2. Miczán Péter: A szavahihetőség általános kérdései a polgári perben [1] (MJ, 2019/11., 616-627. o.)
3. EBH2019. M.21. A Tny. 47. § (1) bekezdése szerinti egy év nem igényérvényesítési határidőt rögzít, hanem az ideiglenes özvegyi nyugdíj folyósításának időtartamát határozza meg. Ellenkező értelmezés esetében ideiglenes özvegyi nyugdíj nem lenne megállapítható azon személyek számára, akik - önhibájukon kívül - a jogszerző halálát követő egy év elteltével szereznek tudomást a halál bekövetkezéséről, vagy csak ezt követően tudják a halál tényét igazolni [1997. évi LXXXI. tv. 47. § (1) bek.].

5. tétel

1. Schultz Márton: Gondolatok a személyiségi jogok generálklauzulájáról és az emberi méltóságról (MJ 2016/12., 685-697. o.)
2. Szabó Klára: Az új Ptk. a Fővárosi Ítélőtábla gyakorlatában (Polgári Jog 2018/11-12. – Tanulmány)
3. Bene Enikő Inge: Méltányolható a közérdek? - A közszereplők bírálhatóságának magánjogi korlátai az Alkotmánybíróság olvasatában (Polgári Jog 2017/12. – Jogesetelemzés)
4. Koltay András: Az "általános személyiségi jog" nyomában - kísérlet a méltóság, becsület, jóhírnév fogalmi elhatárolására (MJ, 2017/10., 602-612. o.)

6. tétel

1. Lábady Tamás: A nem vagyoni kártérítés metamorfózisa sérelemdíjjá. A bírói gyakorlat kezdeti dilemmái (Polgári Jog 2016/2. – Fórum)
2. Nochta Tibor: A személyiségi jogok magánjogi szankciós védettségéről (MJ, 2018/1., 1-8. o.)
3. Parlagi Mátyás: A sérelemdíj iránti kereset elutasítása és a hátrány kutatása (JK, 2018/9., 369-379. o.)
4. Fézer Tamás: Megőrizve megszüntetni!: a sérelemdíj bevezetésének korai tapasztalatai. Az új polgári törvénykönyv első öt éve. Budapest: Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet, 2019. p.125-131

7. tétel

1. Csécsy György: A szellemi alkotások jogának szabályozási kérdései (DJM, 2020/3-4., 27-33. o.)
2. Kovács László: Az üzleti titokra vonatkozó, jelenleg hatályos szabályok értelmezése, kifogásolása – I-III. rész (CH, 2020/6-8., 7-9. o., 7-10. o., 2-4. o.)
3. Somkutas Péter-Kőhidi Ákos: Az önvezető autó szoftvere magas szintű szellemi alkotás vagy kifinomult károkozó? In Medias Res. Folyóirat a sajtószabadságról és a médiaszabályozásról. - 6. évf. 2. sz. (2017.) p.232-269.
4. Faludi Gábor: Az üres hordozó díjigény mint kötelem (JK, 2019/12., 479-488. o.)

8. tétel

1. Menyhárd Attila: A dologi jog szabályozásának sarokpontjai a Polgári Törvénykönyvben (JK, 2013/11., 517-528. o.)
2. Hajdu Csaba: A jegyző birtokvédelmi ügyben hozott határozatának megváltoztatása iránti per a Polgári perrendtartás 2014. március 15. napjától hatályos új XX/A. fejezete a gyakorlat tükrében (MJ, 2014/11., 658-661. o.)
3. Csehi Zoltán: A dologi jog új kollíziós szabályai (JK, 2019/1., 1-16. o.)
4. Tőkey Balázs: A jóhiszeműség szerepe a kár- és kockázattelepítésben (GJ, 2020/10., 1-5. o.)

9. tétel

1. Kiss Tibor: Funkcionális vagy fizikai kapcsolat - Az alkotórész fogalmának megközelítési irányai (MJ, 2021/12., 705-713. o.)
2. Serák István: A korlátolt dologi jogok és a tulajdonjog magánjogi korlátainak dogmatikai és rendszertani összefüggései (ÁJT, 2014/2., 50-72. o.)
3. Fuglinszky Réka: „Szomszédjogi generálklauzula” (Ptk. 5:23. §): változatlan koncepció, változó kihívások I-II.  Polgári Jog 2016/11., 2017/1. - Tanulmány
4. Bárdos Péter: Szomszédjogi kárfelelősség (KBJ, 2022/1.)
5. Serák István: A jogellenesség jogágilag elkülönült megítéléséről a szükségtelen zavarás tilalmának gyakorlatában (MJ, 2017/3., 141-151. o.)

10. tétel

1. Lábady Tamás: A deliktuális felelősség fontosabb változásai az új Ptk.-ban (JK, 2014/4., 169-179. o.)
2. Gárdos István: A vagyontárgy és a vagyon fogalma a Ptk.-ban (GJ, 2018/11., 3-10. o.)
3. Kurucz Mihály: A mezőgazdasági, illetőleg más rendeltetésű földrészleteken, illetve azok alatt elhelyezett vízi létesítmények dologi jogi státusa (KK, 2016/4., 5-25. o.)

11. tétel

1. Bodzási Balázs: Az elidegenítési és terhelési tilalom szabályozása a Ptk.-ban és a megsértése során alkalmazandó jogkövetkezmények (MJ, 2020/4., 189-198. o.)
2. Pusztahelyi Réka - Veress Emőd: Elévülési szabályok a jogbiztonság szolgálatában, a román és a magyar polgári törvénykönyvekben. Összehasonlító jogi tanulmány (MJ, 2017/6., 373-383. o.)
3. Kurucz Mihály: Elhanyagolt vagy nem létező jogintézmény: a nyilvánkönyvi bejegyzési váromány (KK, 2016/5., 5-29. o.)

12. tétel

1. Tőkey Balázs: A nem tulajdonostól való szerzés mint harmadik személy érdekeit sértő szerződés. Polgári Jog 2020/7-8. - Tanulmány
2. Tucsek Máté: A jogcímes elbirtoklás kérdései (DJM, 2021/1-2., 81-89. o.)
3. Andorkó Imre: A kisajátítási kártalanítás (DJM, 2014/3-4.)
4. Pesta János: Hogyan változik a kötelmi jogosultság dologi joggá a származékos tulajdonszerzés során? (MJ, 2019/2., 75-99. o.)
5. Mocsár Attila Zsolt: Ingatlan tulajdonjogának eredeti szerzésmódja és az ingatlant terhelő jogok sorsa (Gazdaság és Jog, 2019/9. 11-15. o.)
6. Orosz Árpád: Tulajdonjog megszerzése eredeti szerzésmóddal. Budapest, Opten, 2015. - 163 p. (Bírói gyakorlat füzetek, ISSN 2063-725X; 15.)

13. tétel

1. Dr. Orosz Árpád: "A közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos bírói gyakorlat" vizsgálatára felállított joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye (KD, 2016/7., 805-826. o.)
2. Horváth Bendegúz: Ingatlan közös tulajdonának megszüntetése közjegyzői okirat és közjegyző által jóváhagyott egyezség alapján (Közjegyzők Közlönye, 2020/4. 89-107. o.)
3. Jászai Tamás János: Az osztatlan közös földtulajdon megszüntetésére irányuló eljárás mint a birtokrendezés egyik eszköze (Gazdaság és Jog, 2019/10. 1-6. o.)
4. Timár Kinga: A Kúria eseti döntése a közös tulajdon megszüntetése körében az alternatív döntéshozatal lehetőségéről: alternativitás a pergazdaságosság jegyében és a dogmatika ellenében? (Jogesetek Magyarázata, 2017/3. 21-32. o.)
5. Gyimesi-Nagy Zita Katalin: A házastársi közös lakást magában foglaló ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése és a lakáshasználat rendezése (Polgári Jog, 2016/4.)
6. Bata Dorottya: A házastársi közös lakás használata és a közös tulajdon megszüntetése (Polgári Jog, 2016/12.)

14. tétel

1. Dr. Harter Mária: Összefoglaló vélemény a társasházi jogviták egyes eljárási és anyagi jogi kérdéseinek vizsgálatára alakult joggyakorlat-elemző csoport tevékenységéről (KD, 2017/9., 1318-1336. o.)
2. Varga Edit: Ki fizet a társasháznak? - dilemmák a közös költség tartozás viselése körül [1] (MJ, 2017/5., 318-320. o.)
3. Pesta János: Társasházak és a civil szervezetek törvényességi felügyeletének (továbbra is) meglévő jogalkalmazási problémái (MJ 2015/9., 514-521. o.)

15. tétel

1. Tóth Gábor Márton: A Kúria ítélete az önálló zálogjog jogi jellegéről: a járulékosság hiányának elvi szinten való deklarálása és a refinanszírozás kérdése (Jogesetek magyarázata, 2021/2-3. 71-82)
2. Bodzási Balázs: A hitelezést könnyítő legújabb zálogjogi módosításokról. In: Gazdasági jogi és adójogi tanulmányok 2020-ban. - Budapest: Budapesti Corvinus Egyetem, 2020. - p. 29-40.
3. Gárdos Péter: Dologi biztosítékok a Ptk. módosítását követően. In: Az új polgári törvénykönyv első öt éve. Budapest: Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet, 2019. 239-250. o.
4. Gárdos István-Gárdos Péter: Fidúcia és dologi biztosítékok: az óvadék és a rendhagyó zálogjog (Polgári Jog, 2018/6.)
5. Gárdos István: Dematerializált értékpapír óvadékba adása - a dematerializált értékpapír mint a dologi jogok tárgya (JK, 2017/6., 270-280. o.)

16. tétel

1. Gyüre Péter: A zálogjogosult bekapcsolódása a végrehajtási eljárásba (Advocat, 2018/3-4. 42-53. o.)
2. Tóth Gábor Márton: Az önálló zálogjogi szabályozás, a CRR rendeletnek való megfelelés szempontjából. In: XIV. Jogász Doktoranduszok Országos Szakmai Találkozója. Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2018. 417-429. o.
3. Bodzási Balázs-Nemes András: A zálogjogosulti bizományosra irányadó szabályok, valamint a jogintézmények gyakorlati alkalmazása során felmerült kérdések. (Gazdaság és Jog, 2017/11. 8-12. o.)

17. tétel

1. Dézsi Andrea: A zálogjogosult zálogjogának érvényesítése a végrehajtási eljárásban. (Advocat, 2019/1. 21-28. o.)
2. Bodzási Balázs: A zálogjog és a biztosított követelés helyébe lépő megtérítési igény közötti kapcsolat. In: Az új polgári törvénykönyv első öt éve. - Budapest: Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet, 2019. - p. 209-223.
3. Gárdos István: A zálogházi ügylet (GJ, 2015/6., 3-7. o.)
4. Gáspár Mónika: Az új Ptk. zálogjogi szabályai a felszámolási eljárásban II. (CH, 2017/10., 3-7. o.)

18. tétel

1. Ferenczi Fanni: A zálogjog és a hitelbiztosítéki nyilvántartás (DJM, 2016/1-2.)
2. Molnár Pál: A hitelbiztosítéki nyilvántartás gyakorlati kihívásai (KK, 2019/2., 28-47. o.)
3. Csizmazia Norbert: Az eltűnt közhitelesség nyomában (MJ 2016/3., 129-147. o.)

19. tétel

1. Kovács László: A haszonélvezet hogyan jelenik meg a piaci kapcsolatokban? (MJ, 2018/3., 129-137. o.)
2. Villám Krisztián: A "megszokottként igazságosnak ítélethez való ragaszkodásról"- avagy rendelkezhet-e az örökhagyó végintézkedés útján haszonélvezet alapításáról? (KK, 2016/3., 28-41. o.)
3. Anka Márton Tibor: A földforgalmi szabályozás a tulajdonjog és a haszonélvezeti jog oldaláról. Budapest: HVG-ORAC, 2021. 306 p.
4. Orosz Dzsenifer: A mezőgazdasági földterületen fennálló haszonélvezeti jog és az Európai Unió joga összefüggései. Ingatlanjog 2021/1. - Jogesetelemzés

20. tétel

1. Kiss Gábor: Az ingatlan-nyilvántartás joga a Polgári Törvénykönyvben. Ingatlanjog 2021/1. - Tanulmány
2. Fónyiné Kazareczki Andrea / Tolnai Ildikó: Ingatlanjog I. (Második, átdolgozott kiadás)
3. Varga Edit: Az ingatlannyilvántartási perek gyakorlatához (MJ, 2020/3., 179-187. o.)
4. Leszkoven László: Az elővásárlási jogról - újra, de vélhetően nem utoljára (GJ, 2021/7-8., 12-18. o.)
5. Kurucz Mihály: Elhanyagolt vagy nem létező jogintézmény: a nyilvánkönyvi bejegyzési váromány (KK, 2016/5., 5-29. o.)
6. Kiss Gábor - Mocsár Attila: Az ingatlan-nyilvántartás kiigazítása és a közhitelesség (KK, 2019/3., 5-12. o.)